Raklap-meló

Nálunk a tél a raklapokról szól. Ugyanis a mi kazánunkban a legjobban a fenyő, és más puha lombosok száraz fája hasznosul. Viszont az én szemem meglátja az értéket ott is, ahol esetleg más nem. Nem egyszer , amikor összevágtam egy-egy raklapot, a deszkáit nézve rájöttem, némelyik nem tűzre termett. Szépen elkezdtem kiszedegetni belőle azokat, amik egészségesek, szépek. Száraz, fedett helyre pakoltam, hogy megóvjam a víz pusztító munkájától. Aztán elkezdett motoszkálni bennem , miket is akarok csinálni. Az ötletek jöttek, mentek, de némelyik makacsul megkapaszkodott, és kitartóan ott maradt, rejtett kis zugokban, ahonnan néha elő-elő kandikáltak, hogy itt vagyunk!!
Aztán egyre jobban előmerészkedtek, míg végül ott álltak előttem, és követelni kezdték az életet.
Igen, az életet. mert minden fából készült tárgy él. Mostanában az motoszkál a fejemben, hogy Isten, amikor megteremtette a világot, és az embert, minden egyes teremtményébe helyezett egy kis darabot saját magából. Ettől él, és ettől csodás minden élő, és "élettelen". Azért nem látjuk, és halljuk Őt, mert kint keressük. Pedig bent van. Mindőnkben egy kis része. Azért képes az ember teremteni, alkotni, mert ezt a kis részt képes tovább darabolni. és belerakni abba, amit készít. Ha közel engedi magához ezt az érzést, legyen ez tudat alatti, vagy tudatos, azt mondják, látszik, hogy szeretetből készült, amit alkotott.
Visszakanyarodva a raklap témához: napokig csináltam ezt a dobozt. minden nap pár percet, mert a késztetés már nem hagyott nyugodni, de időm rettentő kevés volt rá. Egyik nap csak összeszedtem, másnap meggyalultam, harmadik nap méretre vágtam a darabjait. és gy tovább, és így tovább, míg végül készen lett. A legtöbb része egy eredetileg szürkés fából készült, ami könnyű, szépen faragható, nagy likacsú. Szerintem nem európai fafaj, de sajnos nem ismerem. A szélesebb, vörös csíkok mahagóniból vannak, a világos részei nyárfából. ezeket mind a raklapok adták. A középső, szépen erezett, egy féltve őrzött tuja rönkből került ki, a keskeny sötétebb barna csík dió. A dobozka alját bükk rétegelt lemezből készítettem. Az utolsó simítás az olajozás volt. Nem szeretem a lakkot, így természetes narancs olajat kapott. ez a várt módon feltüzelte a felületet, elmélyítette a doboz színeit.
Szerettem csinálni. Egy kicsit felszabadított. mire elkészült, már tudtam, kinek fogom adni...






5 megjegyzés:

  1. Ó de szép! Gratulálok! Igényes, szép munka! Készítenél eladasra is?

    VálaszTörlés
  2. Bizony, a fák még feldolgozva, akár bútorként is tovább élnek. Ha rátesszük a kezünket egy fafelületre, rendesen elcsendesülünk, érezhetjük is a kapcsolódást vele. :)

    VálaszTörlés
  3. És gratulálok, nagyon szép munka, látszik a fa szeretete. :) Az írásokat is nagy örömmel szoktam olvasni. :)

    VálaszTörlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...