Disznó meló

Amikor a nejem terhes lett, és kiderült, nagyon vigyáznia kell, a gazdaságot elkezdtem visszaépíteni, mert tudtam, nem fogom tudni csinálni, meg pénzt is keresni. Volt néhány dolog, amihez ragaszkodtam. A ló és a tehén tűzön-vízen át megmarad, és két koca csüngőhasú, egy kannal. Na meg a méhek. de kanyarodjunk vissza a disznókhoz. A kan külön volt, két saját korabeli kocával. A kocákat vágásra szántam. Aztán volt külön az a két koca, amiket majd fiasnak akartam meghagyni. És volt öt másik, akiket vágásra szántam. Télen akartam vágni, mert valahogy ez él bennem, ilyenkor kell...
Aztán ősszel egybeengedtem a három fiatalt, és a két idősebb kocát. Kiengedtem a kertbe, hogy gaztalanítsák. Sikerült ugyanis elhanyagolódnia, és nyakig ért benne a mindenféle. A disznók nem egészen egy hét alatt tarra rágták, kigyökerezték szépen az egészet.
Az öt idős disznó (mind koca) bezárva maradt. Egészen Karácsony környékéig. Akkor ugyanis a kan csinált magának egy kis bejáratot, amin beslisszolt hozzájuk. A kocák jól elverték, alig tudtam kimenekíteni tőlük. Örültem is, mert nem akartam ezektől malacot fogni. Azóta egyszer sem bontotta meg egyik sem a rendet, mindenki maradt a helyén. Már többször karnyújtásnyira került a disznóvágás, de valamit mindig elé görgetett a Jóisten. Bosszankodtam is, hogy leeszi ez a sok disznó a maradék hajamat. De nem jött össze. nem hogy az ötöt, de akár egyet sem tudtam levágni.
Aztán múlt hónap vége felé megfialt a két tenyésztésre szánt koca, rá két napra a két fiatal is. A kis kondában most tizenhat malac van, és négy szoptatós koca. a malacok mindenkitől ehetnek. Látni kéne a szoptatást! A négy koca kifekszik, és a malacok egyik cicitől a másikig szaladnak enni.
kis dagadtak...
Az öt halálra ítélt közben szépen hízott. A forrázott dara és a konyhai hullaék megtette hatását. ma este is adtam nekik, most kenyér hulladék, zöldség, meg mittudoménmi volt a teríték. este, sötét volt már, amikor mentem hozzájuk. Lámpa nincs, csak a telefonommal világítok, hogy éppen hová lökdösték el a vályút. meg is lett, bele is öntöttem a húsz literes vödör tartalmát. Aztán nem tudom miért, de beljebb világítottam az ólba.
És egy kis mocorgó kupac malac álldogált reszketeg lábakon egy hevenyészett gödörben.
- Ó, hogyaza!- kezdtem a mondókámat. Hajnalban és este látom a disznókat, általában nem gazsulálok velük. Kaja odaönt, és kész. Most megnéztem alaposabban őket. Egy ugye megfialt, kettő már majdnem a földön húzza a csecseit. Az utolsó kettő nem mutatta magát.
Ennyit a disznóvágásról.....
Van egy szakajtó malacunk megint.
Nincs mese: építeni kell normális ólakat, hogy ellenőrizhetőbb legyen a szaporodásuk.