Amikor az embernek kölyökmacskát dob a gép, oda kell figyelni, hová lép. Mert ugye az ember-macska kapcsolat fejlődési szintjei a következőek:
-Jajj, de cuki! - mondja az ember, míg a macska nagyra nyílt, riadt szemekkel néz mindent, meglepetten, hogy hová is került...
-a második szakasz a felismerés, hogy a macska bizony fél, és ezt fel kell oldani. Az okosabbja hamar rájön, hogy hiába beszél, hívogatja, gazsulál neki, nem változik semmi. Nem akarja érteni a fránya dög, hogy mit akarunk. Az első felismerést rögtön követi még egy: a macska érdek jószág, és a hasán keresztül meg lehet fogni. Elindul az összeszokás. Kaját kap, de nem jön oda, megvárja, míg biztonságosabb lesz, ha nem állunk ott a tálja mellett. Aztán néhány alkalom után, mert ugye a gazda kitartóan közel akar kerülni az ezt nem akaró macskához, a tál és ember távolság apró lépésekben elmállik.
- Fordulópont: engedi magát megsimogatni, de csak evés közben!
-Már néha akkor is engedi magát megsimogatni, ha nem kap enni. Persze rájön, hogy nem kap enni, és akkor már nem engedi magát simogatni. Ingyen simi nincs! ( itt kérdezem én: Ki szelídít kit? )
Aztán áttörik a gát, és az ember lába mellett-között-alatt járkál a beste, miközben minden lépést figyelni kell, agyon ne tapossuk a folyamatosan nyávogó szőrgombócot.
Na... Ezt most szorozzuk fel hárommal! A negyedik, a legkisebb elmaradt valahol. Mivel legutoljára nagyon jó egészségnek örvendett, amikor láttam, csak azt vagyok hajlandó elfogadni a sorstól, hogy valaki hazavitte magával, afféle szabad a macskavásár alapon.
Szóval szorozzuk fel hárommal. Nagyon-nagyon éhesek, minden alakalommal, amikor megyek. Kavarognak. Szó szerint!! Csoszogva lépek be a portára is. Persze nem nekem szól ez a mutatvány, nagyon is jól tudom. A tejeskandlinak, ami a kezemben van.
-Hagyjatok már! Először ki kell szednem a tehénből!!- természetesen úgy tesznek, mint aki nem érti, és ugyanúgy kavarognak a lábam alatt-körül-mellett, bőszen , kánonban nyávogva.
Aztán bejutok a kisházba, ahol a terményt tartom, és a darálót üzemeltetem. Ahogy belépetem például ma, szétspricceltek az egerek. De az egérfogó most sem üres, egy néhai egér, jelenleg már csak leendő macskaeledel van benne. A három muskétás felsorakozva vár az ajtó másik oldalán. Majdnem minden alkalommal kap egy-egy egeret a fogóból, amelyik éppen a leggyorsabb, de az is lehet, hogy mindig ugyanaz, mert egyelőre nem tudom megkülönböztetni őket a színük alapján, mert teljesen egyforma cirmosak mind.
A daráló alatt ott várt a zsák, letűrt szájjal, benne a dara. Nyúlok felé, felemelem a száját, és HOPP! Egy egér kiugrott belőle, gellert kapott a kezemen, és egyenesen az üres vödörben landolt. Én nagyon jól tartom az egereimet. Szép kövér volt, a sok kukorica dara nála is megtette hatását. Ugrált ugyan, de nem tudott felugrani a vödör pereméig. No, a fogóbéli várhat, úgysem sürgős neki többé már semmi. Kinyitottam az ajtót, a három macska egyből keresni kezdte a küszöbnél az egeret. Közéjük nyúltam, megfogtam az egyiket. Izgalmában kicsit meg is harapott, de ahogy érzékelte, hogy nem egér az ujjam, el is engedte. Odatartottam a vödör felé, és meglátta az egeret. Hiába fogtam, kiugrott a kezemből, és el is kapta a cincogit. Gyorsan megfogtam, el ne bújjon a lomok közt, mert akkor nem tudom kiimádkozni, és egyedül lehet, hogy megfázna az épületben. Már morgott is.
-Jól, van, jól! Nem kell nekem, ne félj. Megtarthatod.- Mondtam neki, miközben lefejtettem a karmait az üres zsákról, amibe belemarkolt, mikor megfogtam. Kitettem, és már sipircelt is el, nehogy adni keljen a többieknek is. Addig kiszedtem a halottat a fogóból, és odadobtam a küszöbre. A második elszaladt vele. A harmadik meg megint jött utánam, és felügyelte a fejést. Amint a végéhez közeledtem a fejésnek, a hátam mögött a három ministráns megint belekezdett a magas gregoriánba, és egészen addig folytatták, míg meg nem kapták az adagjukat.
Nem sajnálom tőlük azt a pár deci tejet. Az egerektől sem sajnálom , amit a tanyán esetleg elcsennek. A gazdasághoz hozzátartozik a veszteség is. Ha ezt nem fogadjuk el, ne is kezdjünk bele. Persze mindent meg kell tenni ellene, ami ésszerű, de van, ami az ördögé, és azt úgyis elveszi. Mi pedig nem vehetünk el mindent. Adni kell másoknak is....
