Czudar Világ: Már megint a méhek....

Ezt a mezőgazdasági évet elvitte már az ördög... legalábbis ezt gondoltam. Ok, hogy nem veteményeztünk... A máktól féltem, hiszen felégett a levele a szárazságban. Meg nem is tudtuk kigyomlálni. Hála a jó Istennek!!! Ahol az asszony kikapálta a gyomot, kisebbek lettek a fejek, alacsonyabb lett a mák. Ahol megmaradt, ott nagyobb száron nagyobb gubók. és idén szerencsére nem nyílt meg a gubó, nem szórta ki a felét a szél. Kisebb területre ültettük, kevesebb zsákkal lett. Tavaly 8 zsák, idén négy és fél lett tele a gubókkal. A tavalyi sötétbarna rozsdafolt nincs most rajtuk, ezt az aszálynak tudjuk be. Majd megyünk a többi dologért is abba a kertbe. A fokhagyma nagy fejű lett, de a szára túl hamar száradt el, és teljesen el is tűnt. Idén nem füzéres lesz, hanem zsákos... miután kiástam a betonkemény földből. A többi hagyma már szépen szárad, de még várat magára. majd a kánikula megoldja a kérdést szerintem... Ez a mákolás történt tegnap előtt. A tegnapi nap igencsak hosszúra sikeredet.. reggel az etetés után a barackosban jártunk. Az "evős " barack elkezdett érni. Az asszony tavaly rájött, hogy nagyon finom ivólé és lekvár van belőle, úgyhogy nem evős lett, hanem előlépett befőzőssé. Igaz, még nem az érés csúcsán van, de már jutott belőle két ládával. Viszont nem lesz nagy szemű... hiányzik nekik is a víz, mint minden másnak... nem baj, annak kell örülni, ami van! Így most ennek örülünk. Nos, a barackos után volt egy kis szusszanás itthon. amíg szusszantunk, én előszedtem a pergetőt, mert a napraforgó néhány napja lement, és menni kellett a méhekhez. Volt még egy kis elfoglaltságunk egy ügyvéddel, amiről majd később írok, ami eltartott négyig. Utána irány a méhes! Persze most az asszony otthon maradt, mert barackozott, de én mentem. Meg Csabi barátom is. Egy helyen legeltetjük a méheinket.... Odaértünk, és elkezdtük kiszedni a kész mézes kereteket. Aztán ki is pergettük. A nap közben elkezdett lefelé menni.. Fél kilenc volt, hogy kipergettük az utolsó keretet is, és visszapakoltuk a kaptárakba. Szóba került, hogy odébb visszük a méheket. Mert van egy másik, egész nagy tábla, ami most nyílik. Korábban már leegyeztettünk mindenkivel mindent. Hát, meleg is volt, két hosszú nadrág, két pulóver... leizzadtam, mint a disznó... Csabi barátom csak kötötte az ebet a karóhoz, hogy ha már itt vagyunk, vigyük őket ma... na jó... Beültünk a kocsiba, elmentünk Mezőkövesdre utánfutóért az öcsémhez. Felszedtük... még mindig nagyon világos volt... akkor menjünk el a Tescoba. na, mondom fasza... a két önellátós, mert Csabi barátom is legalább olyan hülye, mint én, megy a Tescoba. Kutyakaját kell venni... mert a macskának kell a fehérje, cicái vannak, és a kutyakaja olcsó... mondja Csabi.. Nézek rá, mint pocok a lisztből...
-Ilyenkor nincs már nyitva más, csak ez...-mondja.
Ok.... Kiszállunk a kocsiból. Csabin egy bakancs, bokánál megkötve a nadrág a lábához két fehér bálamadzaggal, A kapucnis pulóverére felvett egy láthatósági mellényt, mert ugye a másik pulcsit otthon hagyta megint... és őt jobban szeretik csípni a méhek, mint engem... A derekát megkötötte még egy fehér bálazsineggel.. Rajtam lyukas piros pulóver, keki színű nadrág, gumicsizmába tűrt szárral... Engem ne csípjenek a méhek!!! Persze a két pulcsi és a nadrág miatt hatalmas izzadságfoltokkal, disznó büdösen becsattogtunk a Tescoba kutyakonzervvért a Csabi macskájának... A két securittyos meg úgy nézett ránk, mint a véres rongyra.... na ezért nem kapkodtuk el a ténfergést a sorok közt. Megvettük a marhás és a csirkés konzervet... Na ez is életszerű... marhát eszik a macska... Elképzelem, ahogy levadássza szegény vinnyogó bikát...
Kiértünk, a futó még meg volt... mentünk vissza az öcsémhez, mert lámpánk viszont nem volt... Az meg kellett, hogy lássunk is valamit. mikor meglett a lámpa, bezárogattam a fele kaptárt, és felpakoltuk. Zökkenőmentesen átvittük őket az új helyre. A Csabi méhei közben kint tőgyeltek a kijáróban....
-Majd bemennek, mire visszaérünk...- mondta, bár a meggyőződés helyett inkább kérdő hangsúlyt véltem kihallani a hangjából... Erre én csak felhúzott szemöldökkel ránéztem, bár a sötétben szerintem nem látta...
Mint mondtam, az első adag kaptárt átvittük, lepakoltuk, kiengedtem a méheket. Igyekezni kell ilyenkor, mert ezek meg jönnek ám kifele, megnézni, ki az a barom, aki baszgatja őket... Vissza indultunk. A maradék kaptáraimat szépen bezártuk. A Csabién a méhek úgy tettek, mint akik nem is hallották egy órával ezelőtt, hogy nekik be kéne ülniük, mire visszaérünk...
-Jó...-mondtam- beüzemeljük a füstölőt, és most befüstöljük őket!
Így is lett. Kis apró pászmákat, mintegy jelzés értékkel, küldözgettem a kijáró felé, és a méhek lassan, de biztosan bevonultak.
Felpakoltuk őket, és átvittük a többiekhez. Mondanom sem kell, a Csabi kaptárai régiek. Itt egy kis rés, ott egy hézag... Az egyik kaptáron már kint ültek a méhek, mire megérkeztünk, és a kijárót még ki sem nyitottam!!
Szép óvatosan lepakoltuk őket a sötétben, a kocsival odébb ment Csabi, és elkezdtem kinyitogatni a kaptárakat. Egy... kettő... ezen kint ülnek, de azért kinyitom... három... né.....éééééé... ezt meg fordítva tettük ide.... ha valaki emelt már 18 keretes nagy boconádit, tele méhecskével, meg valamennyi mézzel, az érti, miért is gúvadt a szemem, míg egyedül megfordítottam... Addig Csabi valami jógi zenét nyomatott a kocsiban, és később kérdezte, miért nem szóltam.... Na megküzdöttem a kaptárral, meg kiengedtem a méheket. Aztán lepöcköltem a rajtam szaladgálókat, mert nem akartam a kocsiban beleülni egyiknek a hegyesebb felébe sem... Visszamentünk az előző legelőhöz, összeszedtük a járulékos cuccokat: ládák, pergető, mézzel teli vödrök, és irány haza. Kipakoltunk nálam, már ami az enyém volt, és irány a zuhany... Egy óra volt, mire az ágyba dőltem. De van egy egész diszperzites vödör napraforgó mézem! Meg Csabinak is! Mondjuk neki van egy csípése is, ami nekem most nincs... :D