Nem értem....

Néha nem értem az embereket. Komolyan... Eleve nagy szívfájdalmam a szemét keletkezése, az meg, hogy szerteszét dobálják az emberek, csak gyufa a benzines kannába nálam. A minap reggel szokásos utam a lekaszálandó fű felé vezetett a tanya melletti úton. A legszélső épület mellett visz el a köves út, egy elburjánzott orgonabokor mellett. És a szemem sarkából néhány fehér foltot vettem észre a bokor tövében. Ok, hogy a legszélső ház a faluban, és azt is aláírom, hogy az embernek engednie kell, ha a szükség hajtja. De kérdem én, hogy a pisiléshez felhasznált wc papírt, a használt tisztasági betétet, és a berakott új betét papírjait szükségszerű-e a fűben szétdobálni? Mert az olyan természetes, nem? Meg hamar le is bomlik, nem? Na mindegy...
Aztán tegnap Miskolcon voltam. A nejem ultrahang és NST vizsgálaton volt. Még tízkor beül. Egészen délután háromkor be is került. Persze a gyerek végig rúgkapálta a várakozást, mert kényelmetlen volt neki, hogy az anyja annyit ül, vagy éppen kínjában járkál. Mire bejutottak, el is fáradt rendesen. Az NST-nek meg ugye a lényege, a szívhang és a gyerek mozgása közti összefüggés vizsgálata. Eleve a rossz oldalra tették fel a feleségemre a tappancsot, pedig mondta, hogy nem ott van a gyerek, nem lesz szívhang. De bent jobban tudták. Két kézzel megrázták a nejem hasát...Hogy mozgásra bírják a lányomat. A nejem egy szelíd asszony. De megfordult a fejében, hogy lever egy sallert a hölgynek a pocakrázásért. Na... a lány rugdosni kezdte a tappancsot. de ugye szívhang nem volt... Hát, ez nem lesz jó... Ezt mondta a szakember. Persze, mert a másik oldalon van a gyerek... Mondta a nejem. Na, akkor áttették az érzékelőt oda, ahová mondta a feleségem. Persze szívhang lett rögtön, viszont az Istennek nem akart a gyermekünk többet küzdeni. Na, akkor fel kell menni az osztályra, és lefeküdni, rákötnek egy gépet, és egy órán át vizsgálják. Ekkor már majdnem négy óra volt. Közben én kint ültem a parkolóban az autóban. Elvileg hamar kellett volna végezniük, csak akkor kellett értük mennem, amikor behívták. Tehát három után pár perccel érkeztem. Közben el-el bóbiskoltam. Megbosszulja magát a napi sok óra munka... de néha figyeltem is. Ha ébren vagyok, és nincs, ami lekössön, akkor figyelek. Szinte mindent. Ha van néhány érdekes ember, akkor őket. Nos, itt volt. Nem tudom, hogy honnan tudtam, de tudtam, mi fog következni.... Egy fiatal pár sétált át az autóm előtt. Egy húsz év körüli srác, és egy 18-19 éves lány. A lány dohányzott, és egy energiaitalt lóbált a kezében. Amikor elém ért, elfogyott a cigije éppen. Hat nullára végződő összeget mertem volna feltenni rá, hogy eldobja a csikket. Nem tudom, lehet a tartása miatt gondoltam. Nyertem. Olyan nehéz lehet a kukába dobni! Nem tudom, mert én soha nem dohányoztam, de nyilván megerőltető, mert sok csikket látni mindenfelé. Oldalra néztem, közvetlenül az autóm mellett sorakoztak a kukák, és a szelektív hulladékgyűjtő konténerek. Na, gondoltam, most jön az energiaitalos doboz. Még öt métert mehettek, és odaértek az autóhoz. A kislány megállt a kocsi mellett, és nagyokat kortyolt az italból, míg a fiú beszállt. Sietve itta, majd beszállt. Na? Most! És lőn! A kocsijuk alá dobta az üres dobozt. Négy méterre volt tőle a szelektív gyűjtő...
Hirtelen átvillant az agyamon, hogy amíg állnak, mert nem indultak el, odamegyek, és felveszem a dobozt, majd bedobom neki az ablakon, ami le volt eresztve. De elvetettem az ötletet.Ha magától nincs annyi esze, vagy annyi igénye, akkor ha figyelmeztetem se lesz, sőt!! És a legnagyobb baj, hogy ha lesz gyermeke, akkor ezt a példát fogja látni és követni. Mert ugye a gyerek először a szülőt másolja... Elhajtottak. Felvettem a dobozt és bedobtam a szelektív gyűjtőbe.
Közben letelt az egy óra, és a nejemmel még semmi. Kínomban már jobbra-balra dőltem. Felfedeztem, hogy lehet az ülést hátra dönteni az öcsém kocsijában... Jó lett volna, ha hamarabb kezdek eziránt kutatni, mert akkor aludhattam volna ... mennyit is, lassan két órát. Próbáltam felhívni a nejem, nem vette fel. Baj biztos nincs, mert szólt volna. Csigalassan eltelt még egy óra, amikor arra ébredtem, hogy csörög a telefon. A kedvesem volt. Minden ok, csak elfeledkeztek róla...
Két órát feküdt az egy helyett. Szóval néha nem értem az embereke. Se a tanultakat, se a tanulatlanokat...