Újra itt!

Megint betört hozzánk a világ! Újra van netünk! Nem is tudom... talán fél éve, hogy nem tudtuk kifizetni. Sok és sokkal fontosabb dolgokra kellett a pénz. Mit ne mondjak, hiányzott azért. Főleg azok az emberek, akiket itt ismertem meg, illetve a elektronikus úton tartom velük a kapcsolatot. Azóta is jelentkeztem hébe-hóba, csak hogy hangot adjak magunkról. Nagyon sok dolog zajlott körülöttünk. Sok volt a munka, és a nejem állapota miatt szinte egyedül kellett volna mindent csinálnom. Férfiasan bevallom, nem ment.... Léptem inkább kettőt hátra, és szüneteltettem pár dolgot. A jószágot minimálisra redukáltam, a kert maradt, ahogy a Jóisten gondját viselte. Nagyon sajnáltam, de nem tudtam ennyi felé szakadni. Lassan megint egyenesbe kerülünk, remélem nem sz@rik megint valamit a kutya!
A munka csökken , lassan kitolok minden maszekot, utána leülök, és rendezem a gondolataimat, megpróbálok előre tervezni. Helyet kell kapjon a család, a gyerekek, a gazdaság, amit teljesen új alapokra szándékozunk helyezni, és a pihenés is.
Meg sem tudom mondani, mikor rajzoltam utoljára... már nagyon hiányzik! És a filmek! Imádom a történeteket! Bár mostanában nem nagyon lesz lehetőség egy üléssel végignézni akár csak egy epizódot is, bármelyik kedvelt sorozatból. Mira egyre többet van ébren, nyílik a világ felé, és a világ kezdi elérni. Az asszony minden idejét leköti. Játszik vele, tornáznak, beszél hozzá. Lassan két hónapos lesz a pici. Sokszor fent van napközben, és estefelé is olyan kerek szokott lenni a szeme, mint a bagolynak. Próbálom kivenni a részem, de hajnalban kelek, megyek dolgozni, előtte jószágozok, meló után meg megint jószág... Hol az egyikünk fáradtabb, hol a másikunk. De ezt nem panasznak szánom, tudtuk, mivel jár egy baba. Hiszen nem Ő az első.
Maradt néhány csüngőhasúnk, amit iskola előtt a fiam megetet. Este én látom el őket. Szerencsére az egyik barátom a kertjének a nagy részét olajtökkel vetette be, így egy hónapig hordtuk tőle a kimagozott fél tököket. nagyban megkönnyítette a tíz disznó etetését. A nyulak nem képviselik magukat tovább a portán, legalábbis jelenleg. A fagyasztóba helyezték át a székhelyüket. Két éve volt egy májfertőzés az állományban, amit hiába gyógyszereztem. Akkor kényszervágós lett mind, kivéve egy szép vörös újzélandi bak. Tavaly vettem hozzá néhány anyának valót. Tavasszal nehezen akartak szaporodni, de végül egy alatt lett egy alom. Mikor fél kilósak lettek a leválasztott nyulak, három nap alatt mind a hat kifeküdt. Ugyanaz a baj. A bak "átmentette" a betegséget, és elfertőzte az anyákat. A felnőtt nyulakon nem látszódott semmi, de a kicsik mindig eldőltek. Úgyhogy nincs nyúl. és legközelebb csak a tanyán lesznek.
Az meg nem idén lesz. Minden megmaradó épületen födém és tető csere szükséges, plusz a falakon kívül mindent újra kell csinálni. Idén nem is terveztem, de ha terveztem volna is, akkor most újratervezném, mint a navigációs rendszer...
A tavasszal befogott kilenc méhrajból, és az egy túlélő családból jelenleg hat kaptárnyi méh van. Kicsit elkéstem az atka elleni védekezéssel, sok is van bennük. Majd tavasszal derül ki, hány család éli túl.
Cirók rendben van. A legelőre nem tudom kiengedni sajnos, mert állandóan szétszedi a villanypásztort. Szénázom, és abrakolom. Naponta kétszer fejem. A konyha nagy részét még most is ő fedezi. Nagyon sok sajtot, tejfölt, tejes dolgot, és túrósat főzünk. Néha jut a család többi részének is, barátoknak is ez-az. Csillag szépen növöget. Egész nyáron kaszáltam neki, tíz hetes koráig meg megkapta a fele tejet. Most ő is abrakol és szénázik. Már közel 3 mázsa.
Kesely jó húsban van. Ő gyakran kint van, mert jól viselkedik. nem szedi szét a pásztort, és nem ront szét semmit egyedül. Csak a tehénnel, nagy egyetértésben...
A cicák mind megvannak. Az anyjukkal is összehaverkodtam. Beköltöztek az istállóba. Este melegebb van ott, mint bárhol máshol a tanyán. Vettem nekik macska szalámit. De továbbra is kunyerálják a tejet, így néha adok nekik azt is. Én tudom, hogy nem jó nekik. De ők ezt nem olvasták sehol, én meg nem mondtam el nekik. Így szépen gyarapodnak tőle, és eszükben sincs hasmenést produkálni. Nevük nincs még, majd ha teljesen haverok leszünk, megkérem őket, mutatkozzanak be. Az egeret mindenesetre szívesen veszik, akár az egérfogóból is.
Hát... ez karcsú összefoglaló a kimaradt fél évről.... annyi minden kavarog a fejemben, hogy nem tudok egy értelmes szálat elkapni. Majd később. Addig is leszek, illetve vagyok.

Haverok lettünk a vénlánnyal. Nem fiatal macska már, azt sem tudom, kié...

Egyenlőre még más fogja nekik az egeret. Hol az anyjuk, hol én. De legalább tudják, mit is kell a kis gazfickókkal csinálni!