A többiről ne is beszéljünk... Ha bármi bútort kell gyártanom itthonra, a sokadik helyre szorul vissza sajnos. Van, hogy nekikezdek, de hogy mikor fejezem be, az más tészta. Miruka ágya is ilyen sose lesz kész bútornak indult. A fát már összeszedtem hozzá februárban. Aztán hol ide, hol oda raktam a műhelyben. Egy ideje már nem fért rendesen a bölcsőben szegénykém, mert nem tudott forogni benne álmában. Beakasztotta a lábát, lökött magán felfelé , beverte a fejtámlába a fejét, és felébredt. meg mindenki más is.
Úgyhogy meló után hazajöttem, és meggyalultam a fákat. Másnap méretre fűrészeltem. harmadnap összerajzoltam, és jött egy hétvége. Az egyik nap kifurkáltam, és a csapokat is megcsináltam benne. aztán géppel csiszoltam, majd legömbölyítettem az éleit marógéppel. Végül kézzel átcsiszoltam az egészet, durvább, majd finomabb papírral.
Következő héten megint meló... Délután összeragasztottam, másnap lekentem narancsolajjal az egészet. Három napig száradt, szellőzött a műhely előtt, tető alatt. És végül ma végre össze tudtam szerelni.
Bele is próbáltuk a gyereket rögtön. Kicsit kotyog még benne, de jó lesz!
Sokat kell dolgozni ahhoz, hogy megéljen az ember. Annyira sokat, hogy élni már se ideje, se ereje nem marad... A kés élén táncolva igazán szép mutatvány, ha bármi másra tud időt, figyelmet fordítani. Annyi(féle) tehetséggel, aminek birtokában vagy, biztos, hogy ez az egyetlen mód a megélhetésetekre...? - Csak úgy elmélkedem, a kérdés is költői.
VálaszTörlésNem tudom. Annyi mindent próbáltam már, és egyedül ez az, ami úgy-ahogy stabilan hoz a konyhára.
TörlésKlassz kiságy! Ügyes vagy!
VálaszTörlésKöszönöm!
Törlés