Be vagy rúgva, Március, menj haza!

Kevés olyan munka van a világon, amit fölöslegesnek tartok. Az egyik a hólapátolás. Hiszen úgyis elolvad! Persze megnehezíti a természet az ember dolgát, ha oda teszi le a szél a rakományát, ahol útban van. Az idei tavasz téllel indult. Gondolom sokan észrevették az országban mindenfelé. Nálunk viharral jött a tavaszi tél. Vízszintesen esett a hó. Mit hó! Jégszilánkok! Még szerencse, hogy akkor jött, amikor végeztem az aznapi teendőkkel. A jószágtól hazafelé tartottam, amikor rákezdett igazán.
Arról nem is írok sokat, hogy a tetőtér ilyenkor átok. A tetőt úgy recsegett, mintha éppen el akart volna szállni a széllel. Nem sokat aludtunk. Bár a kicsi most nem ébredt fel, de a nejemmel minden reccsenésre azt hittük, na most repül a tető. De nem mozdult. Reggel alábbhagyott a szél, éjjel kiadta minden dühét. Telehordta a padlásokat hóval, és bár nem esett összesen sok hó, de a zugokat megtöltötte ötven-hatvan centi porhóval. Csak azért , hogy lapátolhassak. A két portán nem sok helyen volt hó. Csak ott, ahol közlekedni szoktam.... A kertben is csak ott volt egy derék magas kupac, ahol a malacokhoz szoktam menni. A tanyán csak a kiskapu két oldalán, a  nagykapu külső, és belső oldalán, a kis ház ajtaja előtt, ahol darálok, az istálló előtt, és a vízóra aknán volt hatvan centi hó. Az udvar többi része szinte nem is kapott.
Bevallom, reggel csak áttapostam a havon, a tanyán, mert nem vittem lapátot. Úgy voltam vele, hogy majd elolvad hamar, mert mégis csak március van. De rá kellett jönnöm, hogy megint csak nagy baj, hogy a jószág ott van, a szénatározóm meg itthon. Ugyanis hetente, utánfutóval viszek át a két nagynak bálákat. Szalmát is, meg szénát is. Úgyhogy este felmarkoltam a fejőedény mellé a szívlapátot (na ez az egyetlen szerszám, amit szívből utálok. Hogy miért is nem verte agyon a többi azt, aki kitalálta?! Ja, a hólapátot tavaly eltörtem. Úgy gondoltam, majd veszek idén télen egyet, ha kell. Azt hittem, nem kell...), és kiástam a tanyát.
Valószínűleg sokan dolgoztak ugyanígy fölöslegesen. Az egyik barátom négy órát lapátolt a saját padlásán, mert annyi havat kapott a cserepek között. A tanya felé van egy szép lemez kerítés. Két napig csak volt, de most megint jelen időben beszélhetünk róla. Ugyanis a viharos szél letépte a felét. A lemez, a csavarok, a zártszelvény ép maradt, a hegesztéseket tépte el a vihar. Már visszaszerelték, úgyhogy megint funkcionál.
Szeretem a telet, még a havat is. De utálok havat lapátolni! Lassan húsvét. Elkezdtem készülni rá. Tyúkjaim nincsenek, de a hóból remek tojásokat lehet csinálni!