- Gyere velem szomszéd, lássunk világot! Tanulkozzunk ki mi is, hogy bekerülhessünk a kamrába a többi híresség közé!
Az almának nem kellett kétszer mondani, hisz minden álma ez volt, hogy ne csak a földre pottyanva, elfeledve legyen az enyészeté, hanem célja legyen a létének. Felkerekedtek hát, és elindultak világgá. A bodza elhagyta fürtjét, ezernyi bogyóban gurult a tálba, majd a gyümölcs centrifuga jótékony hatására egész más lett az alakja. Nem minden bogyó alakult ám át, egy maréknyi megmaradt olyannak, ahogy a természet megalkotta. Összekeveredve, a régi és az új, kis cukorral a hűtőbe került, hogy átgondolják a további dolgokat. Másnap, mire kitalálták, hogyan tovább, az alma gondolt egyet, és levetette fakó-piros ruháját, majd pépesen a bodzával kezdett lassú táncba a tűzön. Nem sokkal a kavargás kezdete után kistányérra került egy fél kanálnyi a táncosokból. Az állaguk jó lett, az ízük isteni finom. Sikerült a két majd elfeledett gyümölcsnek felülemelkednie a többin. Külön-külön nem számottevőek, de így együtt méltók a többi lekvár társaságára a kamrában.
Egy bodzabokor fele termése. A másik fele még zöld.
Rövid idő alatt szépen le lehet bogyózni.
A négyötöd részét kicentrifugáztuk, a többi bogyó egyben belekerült a lébe.
Kb 2,5 liter lett, ebbe tettünk egy kiló cukrot.
Méltatlanul mellőzött ez a nyári, édes almaféle. A bodzabogyónak kiváló sűrítőanyag.
Viszonylag gyorsan meg lehet pucolni, még úgy is, hogy eléggé kukacos. De legalább vegyszermentes.
A kistányérpróba minden lekvárnál megmutatja, készen vagyunk-e a munkával.
Nagyon jó palacsinta töltelék lesz a kész lekvár különlegességből.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése