A régiből új...

Mielőtt megépítettük a házat, amiben most lakunk, egy kis vályogházban éltünk. Az építkezés kezdetén a mérnökkel közöltem, nem lesz elbontva a régi ház, mert attól, hogy régi, még jó. Fel lehet újítani. Amikor beköltöztünk az újba, legatyásodtunk az építkezésben, ahogy szokás. A kis ház maradt, ahogy volt. Aztán az egyik részét átépítettem két éve, abból lett a kazánház. Összenyitottam az új házzal. A többi részébe azokat a kincseket pakoltuk, ami majd jó lesz valamire később. Nem, nem lomokat, hanem olyan dolgokat, amikkel rövidebb-hosszabb távú terveink voltak. Az évek alatt mindenféle funkciót megálmodtunk a szobának és a konyhának, amiben gyűltek a dolgok. Sokszor már a plafonig. Volt, hogy hetekig be sem mentünk, mert nem volt dolgunk arra. Aztán a kazánház egy részében helyet kapott az üvegező műhelyem. Tavasszal, egy nagyobb látogatási szünet után kerestem valamit, amiről tudtam, a szobában kell lennie. És ekkor szembesültem vele, hogy beáztunk, de úgy rendesen. Fél négyzetméter helyen leszakadt a sártapasz a mennyezetről. Aztán a forró, száraz nyár nem sürgette a javítást, de most több dolog is összejött. Megint esős az idő, sokszor és sokat kell befőzni, és vendégek is jönnek. Sokan. Illetve többen, mint amennyi szobánk van, és kényelmes lenne. Úgyhogy egy pár nap alatt kipakoltuk üresre a két maradék helységet, kiszanáltuk, melyik cucc kell még, melyik nem. Menet közben ugye változnak a tervek...Első körben kijavítottam a tetőt. Kicseréltem a törött cserepeket. Igen, cserepeket, mert kiderült, több is ketté, vagy három felé volt repedve. Persze ez a földről nem látszott, csak a szomszéd felől az az egy, ami okozta a plafonon a defektet... Na , mindegy, kicseréltem vagy tíz cserepet, már rendben van. Illetve ideig-óráig, mert szomorúan konstalláltam, cserés lesz a héjazat, mert porlik szét... De most nem ennek van az ideje. A szoba plafonja a lényeg. A fellazult sarat kézzel lelökdöstem. Még szerencse, hogy 240-nél nem magasabb a belméret... így nem kellett létrázni is. Aztán a műhelyben túrtam két olyan darab gipszkartont, ami bőven fedi a hézagot. Felszorítottam a tapaszra, és körberajzoltam. Aztán kővágó koronggal megvágtam a lyuk szélét szögletesre. spaklival, és kalapáccsal lefeszítettem a fölös sarat. Kellett néhány egycentis léc, amivel kihézagoltam a kartont, hogy nagyjából egy síkba kerüljön a mennyezettel. Nagyjából, igen, mert a sártapasz már görbe is, meg eleve hullámzik, mint a Balaton, másodfokú viharjelzésnél. Szóval hellyel-közzel egy síkba került, de inkább kisebb lett. Aztán jött a glettelés. Az összes illesztésre üvegszál szövet erősítést húztam, a repedések elkerülése végett. aztán két sor glett. Enyhe csiszolás után, igen, csak enyhe, mert nem akartam szebbet, mint az eredeti plafon. Azt akartam, hogy beleilljen a miliőbe a javítás. Nem jött volna ki jól, ha egyenes, és sima, így olyanra csináltam, mint a plafon többi része.... Balaton... Aztán festés. A legelején el lett rontva. Illetve az előző lakó által. Diszperzit került a falra, még mielőtt mi megvettük. Így most is azt kentem. Illetve kentük, mert a festésben a nejem, és a fiam is besegített. A következő festés előtt tetőcsere, Valószínű plafon, ablakok, aljzat, Meg gyakorlatilag a falakon kívül minden más. De ez nem most lesz, pár évig kihúzza így az egész. Miután kifertőtlenítettük, felmostuk, lemostuk az ablakokat, ajtókat, konnektorokat, felszereltem két hajólámpát, meg függönypálcákat. az asszony túrt a szekrényből kis függönyöket. Aztán a befőző konyha következett. Csináltam egy 250 hosszú pultot, amiben helyet kapott a mosogatótálca. Ezt is a műhelyből túrtam. Évek óta rakosgattam egy négy centi vastag dió konyhapultot, hogy majd jó lesz még... Alatta végig egy ugyanekkora polc található. Ezt egy nagyon régi , lécbetétes szekrény ajtajából szabtam le. Ide került a nagy demizson, az alma és a birs ecetek, meg a kamrából azok az italok, amik nem fogynak... A konyha többi tartozéka a fagyasztó, egy hűtő, egy majdjóleszvalamire mikró, meg a kis demizsonok a tetejükön, és egy gáztűzhely. A szoba kapott néhány szőnyeget, egy 70-80 évws sezlonyt, amit a barátom akart tavasszal kidobni, és két heverőnek szánt ágybetétet. Meg egy faragott , álló kisszekrényt, ami lemezjátszónak, rádiónak ad otthont. Ja és még két görgős, rojtos szélű puff is oda került, amit kaptunk anyukámtól. Az asszony ki akarta dobatni, már vagy két éve, mert nagy, és nem tudja hová rakni. Most meg itt örült neki, hogy milyen jó ülni rajta... Szóval a szoba vendégszoba lesz. A sezlony fog véglegesen maradni. Két személyes. Aztán a heverő betétek kapnak majd keretet, és mennek át a most vett házhoz. Úgy hívjuk: Anya-tanya. Mert az asszony nevén lesz. Vissza a kis házhoz: a szoba, mint mondtam az elején, több funkciós lesz. Ide lesz összerakva a varrógép, és a szövőszék is. Meg be lesz állítva egy komód, ha elment a két ágybetét. Ebbe lesznek a rajzos, festős cuccok. Mert már nem csak én rajzolok, hanem a feleségem, és a két gyerek is. Annyi ceruza, meg egyéb rajzos cucc van, hogy nem férni tőle szanaszét. Úgyhogy mennek a komódba, mennek a szobába. Zt nem mondom, hogy ott fogunk rajzolni is, de még az is előfordulhat. Lassan a helyére kerül minden... legalábbis elkezdődött...