Kincset leltem

Tegnap még nagyon jó idő volt. Sütött a nap, és a szél sem fújt annyira, mint előtte. Reggel elmentem az Anya-tanyára...(kezdjük így emlegetni az új portát...  ) Korábban már írtam, hogy a fél kertet lekaszáltam már. Volt benne nagyon gazos terület, innen a kaszált, száradt gazt egy elkerített, nagy méretű komposztálóba fogom hordani. A tiszta füvet, ami lassan széna már, közel egy hete hordom a lónak, meg a tehénnek. Tegnap reggel is átmentem, és egy kézi kocsira valót felszedtem, lekötöztem. Mikor odafelé tartottam, az egyik szomszéd éppen a telek mellé tolta a talicskáját. Az Anya-tanya a legszélső ház, mellette van egy fél hektárnyi csipkebokorral teleaggatott terület, ami már kezd természetvédelmi területnek kinézni, még felfedezésre váró fajokkal... Szóval tolta a talicskát a szomszéd, és mire odaértem, a nemzeti parkba öntötte a tartalmát. Kérdem tőle, mi az, amit oda vitt.. kerti hulladék, mondta. Erre én megmutattam neki, hogy hová szeretném, ha ezután hordaná. Jöhet az összes, ami van, a nyírott fűtől a venyigéig, bármi. Rábólintott. Neki is jó, bár nem értem, miért nem komposztál, meg nekem is, mert tavaszra lesz a készülő fóliasátramba komposzt bőven. Miután ezt megbeszéltük, mentem a méhekhez. Már egy ideje etetem őket, és nem minden család akarja hordani a szirupot. Csodálkoztam rajta, mert szerintem éheseknek kell lenniük. Mielőtt hazakerültek, legalább 10 napig nem kaptak semmi kaját, és hordani se nagyon tudtak, mert vagy forróság volt, vagy esett... Szóval néztem, mint Rozi a moziban, hogy már a harmadik adag szirup marad ott egy-egy család előtt... nem nagyon hordtak belőle. Utána megcsináltam azt a belső etetőt, amit nemrég posztoltam, de az adott családok ebből sem hordtak. nem volt mese, most, hogy tegnap ilyen jó idő volt, beléjük kellett mászni, meg kellett nézni, mi is a nagy harci helyzet velük... Otthon összeszedtem egy csomó nikecellt, ha már nézem, télre át is rendezem a kaptárakat, leszigetelem az oldalát, meg a tetejét, ennyivel is segítvén az áttelelésüket. Leszabtam keret méretű darabokat, ezek lettek a fészek két oldalán, a nagyobb táblákat meg egyben vittem át, a fedél alá vágtam be mindet, hogy ne illanjon el olyan könnyen a meleg a kaptárból.  Szóval belemásztam a kaptárakba. És lett is nagy meglepetés... Ugyanis a családok, majdnem mind behordta már a télire való eleséget. Sőt! Be is érlelték, le is fedték a nagy részét. Ami arra enged következtetni, hogy mégis volt miről hordani. A lépsejtekben ott csillogott a friss szirup is, tehát azt is elkezdték behordani. Kiderült, hosszú ősz lesz. Mert nem csak kelő fiasok voltak benn, hanem lárvák, és álló peték is. Ez azt jelenti, hogy 3 napnál fiatalabbak a peték, és majdnem két hét, mire kikelnek. Az anya , mikor érzi, hogy jön a tél, fokozatosan leáll a petézéssel. De itt még erről nincs szó. Egész nagy, majdnem teli táblás petékről beszélek. Tehát még nem nagyon akar leállni. Az is meglepett, hogy a nagy családok, amik már harmadik éve megvannak, tíz kereten is betárolták az eleséget, ebből legalább háromban talpig van kaja, két tenyérnyire lefedve. Azt tartják, ha egy tenyérnyi szélesen fedett az eleségük, és 8-9 kereten van ennyi, akkor elég lesz a télre. Szóval megnyugodtam, elég lesz a téli eleség nekik. Sajnos azzal is szembesültem, hogy potyán vettem meg 60 kiló cukrot nekik...  De ez legyen a legkevesebb  baj. Majd megkapják tavasszal... Szóval átnéztem mindegyiket, és egy-kettő még etetésre szorul, de azoknak sem kell sok. Még szeptember közepéig adok nekik esténként 3-5 dl szirupot. Ők kevesebben is vannak, nem olyan intenzíven dolgoznak, mint a népesebb családok. Visszatettem a fedeleket, és mentem a talált családhoz. Emlékeztek még arra, amit találtam, egy összedőlő kaptárban, ott, az Anya-tanyán... Szóval nyáron kaptak új kaptárat, és a rozoga kereteiket fokozatosan lecseréltem. Most már új kereteken vannak, és az anya szépen petézik, ott is vannak fedett fiasok, meg minden egyéb. Eleség is van, de őket még etetni kell. De a létszámuk megháromszorozódott a napraforgó óta. Annyian vannak, mint az oroszok.  Őket is leszigeteltem. Mivel minden családnál bent fogom hagyni az etetőt, amit csináltam, így maradtak ki rostaszövetes keretek. A hat új kaptár rostaszövetei még tiszták. A régieké viszont tele voltak propolisszal. A tiszta fedeleket bevittem az Anya-tanya nyári konyhájába, hiszen úgyis itt lesz minden méhész cucc, minek cipeljem haza... Viszont a négy propoliszos keretet hazavittem. Ilyenkor ősszel lehetne propoliszt gyűjtetni a méhekkel, mert télen, meg úgy általában mindég jó, ha van a háznál propolisz. Nagyon jó természetes antibiotikus hatása van. Szóval tegnap hazahoztam, ma meg lebuzeráltam a rosta likaiból a propoliszt. 29 gramm jött össze. Úgy vigyáz rá a nejem, mintha valami aranyláncot adtam volna neki... Most még azt kell kitalálni, hogy hogyan kell oldatot csinálni belőle... Azt tudom, hogy alkoholban oldódik, azt viszont nem tudom még, hogy egy deci 50 %-os pálinka hány gramm propoliszt képes feloldani... De majd megtudom!