Év végi meglepetés

-Fogd meg a picit, mert te már reggeliztél... -mondta ma reggel a nejem.
- Dehogy reggeliztem!-vettem a kezembe Mirát- Csak egy fél rúd bejglit ettem meg...
ez a vége a Karácsonyi és Szilveszteri menünek.
A diós bejgli a legkitartóbb mind közül. A fácánleves még szenteste elfogyott. Isteni finom lett! Keresztanyám mézes krémese 29.-éig bírta, aztán végképp feladta a megmaradásért vívott harcot. Anyám töltött káposztája 30.-án bevégezte, a mákos bejgli pedig valamikor 27-28 között lelte halálát. A diós még kitart. A legnagyobb gerillaharcok árán bár, de még megvan. Reggel a kávé mellé elkopott az utolsó rúd fele. Három-három mákos és diós alakulat volt a tepsiben. Az asszony tervezte, hogy majd elteszi a káposztát is , meg a bejgli egy részét is a fagyasztóba. De elmaradt a fagyasztás. Nem volt mit...
Készült még kétféle saláta Szilveszter estére, de nem sok jövőt jósolok neki.
A két ünnep között, olyan 29.-e magasságában , ahogy indultam etetni a disznókat, hatalmas felismerés ütött fejbe. A naspolyát a fán hagytam!!! Kifejezetten jót tesz neki, ha kicsit megfagy. Na, ennek nagyon jónak kell lennie, mert nem is egyszer fagyott meg az idén, és nem is kicsit.
Gyorsan odaöntöttem a disznóknak a kaját, aztán siettem a kertbe, a naspolyafához. Hát... tele volt kőkemény gyümölccsel. Még szerencse, hogy a kabátomnak jó nagy zsebei voltak! Így is úgy mentem be, mint a kötéltáncos, ki ne potyogjon a zsebeimben púposan álló drága gyümölcs. Kipakoltam egy tálba őket. Aztán egy tálcára, mert eszembe jutott rögtön, hogy ezek ha kiengednek, jó nagy kulimásszá válnak, egymást összenyomva. A fagy lassan el is engedte szorítását rajtuk, a konyha melegében. Aztán jött a próba, hogy nem romlottak-e meg a sok megfagyás, és kiengedés miatt. Hát... valami mennyei felüdülés eszegetni a sok bejgli, meg káposzta után, vagy éppen között...
Sajnos a nejem nem esheti most, mert fél, hogy megfogja a pici hasát. Mert tud olyat is a naspolya. A fiamnak nem jött be, vagy az állaga, vagy az íze, vagy mindkettő, így sajnos nekem kell mind egy szálig megenni.
Szóval az ünnepek közötti dőzsi letudva. Lezártuk az évet, múlttá vált, minden eredményével, minden nyűgével, minden szépségével. És megnyitottuk az új évet, tele tervekkel, reményekkel, célokkal. Vannak bőven! Csak legyen annyi idő ebben az évben, hogy mind beleférjen!




3 megjegyzés:

  1. Imádom a naspolyát, de már nem is tudom, mikor ettem utoljára. Sajnos ezen vidéken még nem találkoztam vele. Békés, szorgos, termés-dús boldog új évet kívánok! :)

    VálaszTörlés
  2. :) Örömmel olvastam a bejegyzésedet!Áldott új esztendőt kívánok Nektek is! :)

    VálaszTörlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...