Nos, december másodikán elvágtam a kezem. Erről írtam is. Úgy Istenesen sikerült. Amikor lemásztam a létráról, és ránéztem a kezemre, rögtön tudtam, hogy ezt varrni kellene. Láttam az izmot a bőröm alatt, és azt is, hogy néhány szálat abból is elvágtam. Viszont eszembe jutott, hogy a ló sebére cukrot javasoltak, ami bevált nála, a legnagyobb nyári kánikula idején, amikor nagyon nagy a fertőzés veszélye. Ő is vágott húst is magán. Aztán ajánlották a mézet a sebre, hogy az jobb. Utána olvastam, és tényleg javasolják, még kórházi nagy műtétek sebeire is. No, én alig vártam, hogy hazaérjek! Persze lemostuk a sebet, és Betadint adtak rá, bekötötték tisztességgel. Itthon megint megmostam, és felitattam róla a vizet. A géz beleragadt, ezért vérzett kicsit. De csak akkor este. Tettem bele annyi mézet, ami befedte rendesen. Kicsit bele is nyomkodtam a sebbe. Aztán lekötöttem. Reggelente ismételtem, és esténként is. Közben dolgoztam vele, fogtam, emeltem, mert nem volt választás. Fejni kellett, pont ott támasztom meg a tőgyet, ahol kipukkadt a kezem. Aztán volt egy egész napos trágyázás is, a villanyél szépen belesimult. Persze be volt kötve, és volt kesztyű is rajta.
Nagyon kíváncsi voltam, mikor zárul össze. Nyolc nap kellett hozzá. Nem gyulladt be, nem levedzett, Az első pár nap egy kicsit vérzett, egyre kevesebb mennyiségűt. Aztán a seb szélein az elhalt bőrt ledobta a régi, és teljesen összezárult a nyolcadik napon. Most még heges, és arra kell vigyázni, hogy ne száradjon ki, nehogy kirepedjen.
Csak ajánlani tudom! Mármint a mézet a sebekre. Remélem nem lesz rajtam gyakran, de ha igen, nem kérdés, mi lesz a gyógyír.
Aznap este
Második nap este
Harmadik este
Negyedik este
Belekentem a sebbe a mézet, minden alkalommal.
Hatodik este
Most így fest a kezem. 18 nap telt el.
Az ember mindig tanul valamit.
VálaszTörlésEzt megjegyeztem... gratulálok.
VálaszTörlésSziasztok. A napokban találtam rá a blogra és frissiben végig is olvastam az összes bejegyzést. Nagyon tetszik a blog és tetszik ahogy próbáltok élhetően élni, bármilyen nehéz is. Mi is ebben a cipőben járunk- fogunk járni. Ha minden igaz idén végre sikerül kiköltözni vidékre és akkor hajrá mi is belecsapunk a lecsóba. :-) Nektek is kívánok sok sikert és kitartást a továbbiakhoz. És várom az újabb bejegyzéseket. Üdv Imre
VálaszTörlés