Az embernek a mezőgazdaságban mindent, de mindent időben kell megcsinálnia. Ha nem teszi, akkor biztos, hogy jóval nagyobb munka kerekedik az egészből.
Tehát... Van, amikor minden nap takarítja az ember a jószág helyét, és van, hogy mélyalmoz. Az egyiknek is van előnye, meg hátránya is. Ki erre esküszik, ki arra. Mindkettőt alkalmaztam már, most úgy hozta a sors, hogy a mély alom volt soron. Írtam kicsivel korábban, hogy lassan meglesz, mikor mit csinálok, mikor mire lesz idő. Lehet ezt csinálni munka mellett is, de ki kell találni hogyan.
Egyenlőre almozás, etetés, itatás, pucolás, fejés, majd meló, aztán este megint. Egy idő után kiszedem az almot. Ez a történetem egyik szála.
A másik, hogy a feleségem kezdi megunni a négy falat. Akinek volt kicsi gyermeke, tudja, hogy bármit megtenne érte, bármikor, és bármennyiszer, de ... Ott van az a bizonyos de. De a magunkra szánt idő, a saját magunkkal való foglalkozás ilyenkor nagyon fontossá válik. Ugyanis ebből , ilyenkor nincs, vagy csak nagyon kevés jut.
Vasárnap reggel telefonált anyósom, hogy Miskolcon fene nagy kirakodó vásár van. No, gondoltam magamban, elmegyünk, mert a nejem szereti a bazárt, a vásárt. Szóltam is neki, hogy kora délután elmegyünk. Anyósom azt mondta, egész estig lesz a vásár. Kettő után el is indultunk, és mire odaértünk, a három legkitartóbb árus is összepakolt éppen. No, ha már ott voltunk, végigzötyögtük a gyereket a kocsival az egész sétáló utcán, abban reménykedve, hogy esetleg, hátha, talán majd lesz még egy-két árus valahol, odafagyva a kövekhez, vagy valami...
Hát, hideg, meg zötykölődés az volt, de ennyi.
Nem baj, mondta a nejem, legalább kimozdulhatott, és sétáltunk egy jót.
Bementünk anyósomékhoz, vacsoráztunk, majd elindultunk haza. A fejési időt esténként elég rugalmasan kezelem. azt mondják, a jószág is olyan, mint a gyermek, a rendszeresség szükségeltetik a megfelelő működésükhöz. Reggel van az életünkben rendszeresség, este meg rugalmasság. Ehhez vannak szoktatva, ez benne a rendszer... tehát össze-vissza járok este etetni és fejni.
A mélyalmos történet és a későn értünk haza végű itt fonódik egy szállá. Mondhatjuk úgy is, hogy a mélyalom kihordásának ideje elérkezetté vált, már vagy két hete... itt utalnék az elején leírt mondatomra, miszerint vagy rögtön csinál az ember valamit, vagy sokkal több meló lesz belőle.
Nos, a borjú szépen megnőtt. Már nézegettem, hogy a háta eléggé magasabban van, mint az anyját és őt ketté választó deszkafal. Ugyanakkor a hasa magassága vészesen közelített ugyanehhez a deszkapalánk tetejéhez. Gondoltam is valamelyik nap, hogy csak azért nem ugrik át, mert nem akar...
Na, visszakanyarodva az egyesült két történeti szálhoz, későn érte haza, kipakoltam a családot, átöltöztem, felmarkoltam a fejőkutlit, és irány a tanya.
Felkapcsolom a villanyt, és a tehén.... a tehén nincs a helyén. Közelebb lépek, és akkor meglátom a két hatalmas szardíniát.
Nem a borjú ugrott át, hanem Cirók gondolta úgy, hogy megnézi, milyen a klíma Csillagnál. Pontosan akkora hely van Csillagnál, hogy ketten elfértek. Nem több, nem kevesebb. Álltak ott egymás mellett... a két jómadár.
Bennem viaskodott a pulykaméreg, és a visítva röhögés, ami kissé őrületre hajazó éles felhanggal bír. A ló persze piszkosul fel volt háborodva, a saját bokszában. Annyira, hogy mérgében egy jól irányzott rúgással kilőtte az egyetlen ablakát az istállónak. Az üveg hangos csörömpöléssel kiáltotta a sötétbe a végét.
Gondolkodtam, hogy mindet megpofozom, de aztán megállapítottam, hogy ez mind az én hülyeségem miatt van. Persze kiszedni nem tudtam a két gráciát, mert a válaszfal a lehető legfixebb volt, mert unatkozó, több mázsás állatokról beszélünk. Amik ugye a teljes agykapacitásukat, és az összes , rendelkezésükre álló mázsát arra használják, hogy módszeresen leteszteljék a karámok, kerítések teherbírását, minden irányból.
Szerszám nélkül esélytelen a szétválogatás, meg sötét is volt, meg b@sszameg!
Adtam a lónak egy marék szénát, és sarkon fordultam. Annyit még láttam, mielőtt lekapcsoltam a villanyt, hogy Csillag megunta a szardínia szerepet, és átugrott az anyja helyére.
Villany leolt.
Hazamentem, nem voltam túl bőbeszédű, a család látta, hogy jobb, ha most nem kérdeznek annál a kettőnél többet, amire tömör, egy szavas válaszokat morogtam. Elővettem a céges telómat, és hívtam a felettesemet. Vasárnap este, fél kilenckor. A második csöngésnél eszembe jutott, hogy én hova kívánnám, aki ilyenkor telefonál, de nem volt mese. Kétszer is sípszóig csöngettem. Aztán egy negyed óra múlva visszahívott, és másnapra kértem egy szabadnapot.
Ez nem lesz egyszerű...
Reggel már tudtam, mit fogok tenni. Gyorsan elintéztem az itthoni dolgokat, és irány a tanyára. Természetesen a manók nem oldották meg a helyzetet, és az is kiderült, hogy nem álmodtam az egészet. A ló a helyén, a két marha meg megcserélődve. Körbejártam a rétet, megnéztem a villanypásztort. Felaggattam, amit kellett, összeszedtem a szerszámokat, és kiengedtem a lovat.
Aztán gyorsan magamra zártam az istálló ajtót. Kesely nagyon mérges szokott lenni, amikor kiengedem. Legalább egy fél órát ugrál, járkál farokfelvetve, mélyeket horkantva mindenre, ami ugyanott van, ugyanúgy, mint legutóbb, no de a hatás kedvéért mégis... Arra meg hogy berontson, és belelépjen a furikba, semmi szükség. Szóval ő kint, mi meg bent.
Kibontottam a ló karámjának oldalát, így a tehenet át tudtam hajtani a ló helyére. Visszaszereltem az oldalfalat, megetettem a tehenet, meg is fejtem. Aztán Csillagot megabalygattam egy kicsit a lapáttal, mert nagyon örül, ha bemegyek hozzá. Annyira, hogy elkezd ugrálni, meg rugdosódni, páros lábbal. A szerény 3 mázsája nem jelenti azt, hogy nem aranyos, de azért jobban szeretem messziről nézni. Szóval kicsit megböködtem a lapáttal, és visszaugrott a helyére. Túrtam két deszkát, és megmagasítottam a válaszfalat. Aztán kipucoltam a tehén almát, beszalmáztam, és visszavezényeltem a helyére. Reggel héttől egészen délután egyre végeztem is. Aztán kiballagtam a rétre, összeszedtem az akkorra lenyugodott lovamat, és visszabandukoltunk az istállóba...
Ja, közben nekem el van vágva a kezem. A kesztyűn és a kötésen keresztül és éreztem a villanyél jótékony masszírozását....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése