Régiből újat

A legrosszabb melók egyike, amikor valami fa dolgot vissza kell hozni a halálból. Van, amikor már a tűz is is csak elkerülné a dolgokat, ha tehetné, mert kevesebb égetnivaló van benne, mint amennyi energiát felemészt a felaprítása a dolognak, de mégis meg kell csinálni. Pénzt sem nagyon tud kérni érte az ember, mert annyit az egész nem ér. Éppen ezért ezért a munkáért sem kértem pénzt. Az egyik barátom, néhány éve készíttetett egy kollégával egy komplett kerítést. A fát ő vitte az asztalosnak, és előző héten a rigó, ha nem is fütyült éppen rajta, de jókat didergett, a hideg téli napokon. Erdőt járta a barátom, fát termeltek, és néhány rönköt eltett a tűzrevaló rönkből, hogy felvágassa deszkának. meg is történt, annak rendje és módja szerint, szép deszkák kerekedtek a rönkökből. és már készült is a kerítés. Én természetesen megemlítettem ama elhanyagolható dolgot neki, hogy ez a fa még nyers, de mivel ez elhanyagolható dolog, elhanyagolódott....
Elkészültek a mezők, és le is lett lazúrozva szépen. Persze egy fűtetlen garázsban, november végén, december elején valahogy. Fagyni ugyan nem fagyott, mert hát azért minden nem lehet teljesen rossz, de hidegebb volt, mint kellett volna. A tölgyfa javára kell írni, hogy eddig bírta a kerítés rendesen. Az idei év viszont megindította a felújítás felé a dolgokat. A mezők alsó keretei elváltak a többitől, és mivel semmi nem tartotta tovább az összeragasztott deszkákat, elkezdtek azok is engedni a gravitációnak, és leszálltak, elengedték egymást, elnyíltak az illesztéseknél. A fotókon a legrosszabb állapotú mezőt mutatom meg. Ez majdhogynem alkotó elemeire hullott. Látszott, hogy a gombák is megkezdték a munkát a kerítésen.
Néhány napja lecsiszoltam, ahová csak hozzáfértem. Pótoltam a hiányokat, és a sarkoknál laposvasból készült merevítővel megerősítettem.
Itt szembesültem megint azzal, hogy bár sok mindent meg tudok csinálni, a varázslás még mindig nem megy.
Szóval megtettem mindent, hogy a barátomnak még néhány évig keretezze a portáját ez a néhány falap. Kíváncsi leszek, mennyire fogja bírni most a festés, hogy száraz a fa, és hogy fűtött helyen lett lekenve az egész.
Bármennyire is hihetetlen, de szeretem az ilyen munkákat. Újat csinálni is sokszor nehéz, de a régi rosszat újjávarázsolni... Az az igazi kihívás!
Ja, és hogy senki ne higgye, nem kapok semmit érte, egy kazal palántát ad Imre barátom, minden évben. Kéz kezet mos alapon.