Mogyoró mese

Egyszer , nagyon régen, a mogyoró elhatározta, hogy megtelepszik egy udvaron. Szépen meg is fogant a gyökere, mert a gazda magoncként hozta, kicsi földlabdával, hogy mégse legyen neki olyan idegen az új hely, hozzon magával az otthonából is valamit. Locsolgatta , karót tett a fiatal vesszőcske mellé, hogy az ádáz szelek el ne törjék. Mikor kicsit megerősödött, elvette mellőle a támaszt, hogy magától erősödjék.
Egy szép napon, mikor a gazdának tengernyi dolga akadt, egy jó barátra bízta portája lekaszálását. Kissé megnőtt a sok fű, eldugta a mogyorót a kíváncsi szemek elől, és a kaszás nem vette észre. Mikor hazaért a gazda, rögtön eszébe jutott, hogy bizony nem figyelmeztette a barátot, hogy vigyázzon a mogyorócskára. Szaladt is megnézni, hogy túlélte-e a kaszálást. bizony a nagy fűben nem látszódott, és a barát a mogyoró csemetét is elvágta a fűvel együtt. Hiába locsolgatta a tövét a gazda, hogy hátha megmarad, hátha kizöldell, nem történt semmi.
Hosszú évek teltek el, és a gazda átépítette az egész udvart. Házat rakott rá, követ pakolt a kocsibejáróba.
Egy késői tavaszi napon, mikor sok dolga egy szusszanásnyi időt adott neki, végigballagott az udvarán. Minden nap végigment rajta ugyan, de szeme nem látta, mi van előtte. A távoli gondjait fürkészte, így elment minden mellett, ami a földjéből kinőtt. De ezen a napon nem a távolba tekintett, hanem maga elé, le a földre. Megnézte a virágokat, amiket felesége ültetett, és észrevette a régi háza tövében a kis zöld bokrocskát!
Nini!  Egy mogyoró bokor!
Kisfia gyakran evett mogyorót, éppen ezért szeretett volna saját bokrot, már régóta. A gyerek a sok mogyorótörés alkalmával biztosan elvétett egy ütést a terasz kövén, és a mogyoró a földön landolt. Biztos kereste a gyerek, de nem találta meg, és a fél éves időjárás beledolgozta a földbe. Túlélte a őszt, a telet, az egereket, az asszony kapáját, és tavasszal szárba szökött.
Eztán időnként rá-rá nézett, és kedvét lelte benne. Egyszer-egyszer meg is nyesték, mert az egyik kutya letörte, és innentől ágabogassá nőtt. Olyan közel volt az ajtóhoz, hogy még ha ki is kötötték a veranda egyik oszlopához, akkor is csak meghajolva lehetett a lombjától bemenni a régi házba. De nem bánták.
Nézegette minden nyáron, hogy vajon lesz-e rajta mogyoró az idén? De nem termett. Bánta is a gazda, meg nem is, hiszen fiatal a bokor, inkább erősödjék, mint teremjen még! Ez év tavaszán már nem is nézte, hogy virágzik-e , vagy most sem fog....
De a minap észrevette, miközben legújabb gyermekének mutatta a bokrot, hogy bizony előbújnak a szőke hajú mogyoró arcocskák a zöld levelek közül.
Végül, hosszú-hosszú évek múlva csak meg tudott telepedni a gazda portáján a  mogyoró bokor...

2017 alkotó tábor

Alkottál már valaha pasztellel? Nem?

Nos, abban az esetben, ha szeretnéd megtudni, hogyan is működik ez az anyag, itt a helyed!
Alkotó táborokat szervezünk a nyárra, Bükkábrányban, egy borsodi kis településen. A tábor ittalvós, öt napos. A legprofibb általam ismert pasztell alkotót sikerült megnyernem az ügy érdekében, barátomat, Josimovic Laslót.
Ő fogja megmutatni az öt nap alatt, hogy tudsz ilyen:

Vagy akár ilyen :

Csodát művelni a pasztell krétával. 

A tábor egy családi házban kap helyet, maximum tíz résztvevőt tudunk fogadni. Szállást, azaz alvó helyet tudunk biztosítani. Az ételt lehet készen rendelni, vagy magunknak elkészíteni. Tisztálkodási lehetőség van. A napirend a következő: reggeli után kb 10 körül nekikezdünk a pasztellezés megismerésének. Déltől fél kettőig szünet, majd ötig megint csak a pasztellé a főszerep. 

Esténként lehetőség van szalonnasütésre, tárcsás hús  készítésre, kemencés ételek megkóstolására. Megnézhetik a résztvevők, hogy készül a házi sajt.

A tábor időpontja:

2017 Október 27-31

Ha felkeltettem az érdeklődésedet, keress meg minket a Facebookon: Josimovic Laslo, vagy Czudar Viktor. Emailre is válaszolunk, a josimoviclaslo@yahoo.com, josimoviclaslo.@gmail.com, leviosa@freemail.hu címeken.

260-as széria...

Megint június... Az ilyenkor szokásos vigyük a vállunkon a világot: a bálázás. Sokszor mondják nekem, hogy dolgozzak kevesebbet, meg ne egyszerre csináljam ezt, vagy azt... Na most kérdem én: Ha egyszer egyszerre kaszálnak, és egyszerre van kész a kis kockabála, ami ugye ha megázik, kuka, akkor ezt hogy a viharba oldjam meg másként, mint egyszerre??
Mert hiába van guta meleg, már hetek óta, amikor bebálázzák, biztos, hogy esik! Mint amikor az asszony füvet nyír. Akkor is esik, utána, még ha egy fia felhő sincs az égen. Most is akart füvet nyírni, és közöltem is vele, hogy meg ne próbálja, míg a bálák nem a tározóban vannak!!
Szóval három napja bálázni kezdett a traktor, és egy fordulót, majdnem nyolcvan bálát be is vittünk. Az utolsó ötöt már szakadó esőben.
Még szerencse, hogy nem csinált a traktor több bálát aznap. A rend meg ha megázik egyszer-kétszer, még nem olyan nagy baj. Jött másfél nap pihi, száradt az elázott széna kint a réten, és tegnap délután megint hajrá!
Az unokatesóm eljött megint az autójával, én a földi szolgálatot láttam el, azaz a bálákat dobáltam fel. A kocsira is kellet egy ember, aki pakol.
Egyetlen "önkéntes" adódott: a fiam. Végig károgott, hogy belelépett a bálák közti lyukba, hogy nehéz, hogy fáradt, hogy nem jön a következő körre, de egyszer nem parancsoltam rá, hogy márpedig maradsz! Magától maradt. Nagyon élvezte, az üres kocsin utazást, a bálákon billegést, a menet közben pakolást, meg a kánikulát. Kötöttem egy fehér pólóból turbánt a fejemre, neki is kellett egy, olyan, mint apának. Legalábbis a nejem ezt mondta.
Négy körül kezdtük a becuccolást a kaszálóról, és fél nyolckor találtuk meg azt a bálát, amit az elejétől fogva kerestünk: az utolsót. A fiam végig kitartott, végig pakolt a kocsin, és végig adogatta le a tározóba a bálákat.
Kétszázhatvan bálát vittünk be tegnap. Ma olyan helyeken is izomlázam volt, ahol nincs is izom....
De a két nagy el van látva szénával egy évre. Jó buli volt. Jövőre ugyanitt, ugyanezért...

Utolsó pillanat...

Már lehet, hogy késő nekik, de az esélyt megadtuk. A három kertből a legnagyobbat bevetettem lucernával. Ki is kelt benne egy csomó gaz, lucerna alig. Lassan térdig fog érni. Elkezdem kaszálni, mert a malacoknak ez is jó lesz. Bár a lucernát szántam nekik. A tizenegy felnőtt mellett megmaradt a kicsik zöme. Már kétszer akkorák, mint mikor leválasztottam őket. Elvileg öt kan van, különszedve. Hamarosan ártányok lesznek. Kettőnek van gazdája, a három valószínűleg a nyakunkon marad. Valahogy meg kell oldanom, hogy ötös, hatos csoportokba szedve neveljem őket, mert így nem jó. Huszon-egynéhány kis koca maradt, meg a három kan, illetve leendő ártány. A tizenegy felnőttből öt levágásra vár, illetve a visszahízásra. Egy köztük nem fialt, ő nagyon jó húsban van, három olyan közepes, sportmalac testalkatú, nekik kevesebb malacuk volt, de egy olyan vékony , mint a keszeg. Neki lehetett a legtöbb malaca, illetve biztos szoptatta a többi kicsijét is. Ki tudta nyomon követni? A másik garnitúra felnőtt egy kanból, és öt kocából áll. Kettő koca biztosan megmarad még legalább két évig fialni, a másik három kétséges. A második fialás majd megválasztja.
Cirók továbbra sem ivarzik, illetve nem látszik rajta semmi külső jele. Lassan halad a karám rész, a terület tele van szeméttel, üvegtörmelékkel, dróttal. Amíg nincs kitakarítva rendesen, nem szabad kiengedni. Nem volna jó egy lenyelt drót, vagy nejlonzacskó miatt kényszervágni a marhát.
Kesely nagyon jól néz ki. Volt nála három hete a pedikűrös, de egy hátsó lábát nem engedte megcsinálni. Valószínűleg azért, mert egy éve nem körmölték. Hiába könyörögtem két embernek is, hogy jöjjön, nem értek ide. Nem szedtem a hátsó lábait, csak az elsőt. így egy kicsit makacs volt, és nem engedte. Azóta szedegetem a hátsó lábait is, minden nap. Azt, amelyiket nem engedte megcsinálni, nem mindig adja szívesen, és van, hogy rángatja. Bízom benne, hogy megváltozik a véleménye erről az egészről.
A kertek közül a második most kaszáló lett. Szépen nő benne a perje, meg a szélére ültetett almafák is jól fejlődnek.
A harmadik, legkisebb terület az, amelyiken két éve a ló és a tehén volt. A házunk kertje. Tavaly feltörtem, de idő hiányában megette a gaz a veteményt. Idén megint felrotáltam. Elgereblyéztem. Kihúztuk a fiammal a KPE cső-gerinc vezetéket a csepegtető szalaghoz. A nejemmel lefektettük a szalagokat, miközben a fiam elkészítette drótból a lefogatókat a szalaghoz. Aztán az első udvarról elhordtam a két éves komposztot a szalagok mellé. Majd betakartam a komposztos területet kartonpapírral. Ez a harmadik takarásos próba. Az első, három éve készült szalmával. Nagyon jól bevált, de ősszel le kellett volna szedni, hogy tavasszal időben felmelegedhessen a föld. Ez kimaradt, és minden sokkal később kezdett nőni, mert az áthűlt talajt leszigetelte a szalma, és nem tudott megmelegedni. Aztán tavaly takaró fóliát használtunk. Nagyon jó lett volna, ha lett volna kút a nagy kertben, hogy a fólia alatti csepegtető szalaggal alá lehessen locsolni. Hurcolni a vizet nem ment. A fele növény jó volt így is, a másik már nem annyira. Plusz a fólia is szigetelt, csak nem hőt, hanem vizet. Nem engedte át az esővizet, így mind a közlekedő úton lévő gyomoknak jutott. A disznók megint jól jártak...
Aztán ősszel rajta maradt a földön a fólia megint csak időhiány miatt. Tavasszal meg érdekes volt leszedni.... Segítséget kellett kérnem hozzá.
Most az itthoni kertben van kút. Megvan minden a csepegtetéshez, és most kartonnal takarunk. Ez átereszti a vizet, de vissza is tartja. És elég vastag a gyomok ellen. Nem mellesleg van egy csomó két éves szalmám. mint a képeken látszik a nedves papír nem nagyon bírja a kilencvenhét kilómat. Az utakra ráerősítek majd szalmával.
Utolsó pillanat... a palántáknak. Kaptuk őket. Paradicsom, paprika, karalábé. Ma ültettük el őket. Lehet, hogy késő, de majd meglátjuk. Még kapok a barátomtól pár zellert és padlizsánt. A többi részre zöldbabot, borsót, tökféléket és céklát vetek. A héten megoldom valahogy.
Mire elültettük a palántákat, megjött nagy dörögve az eső is. Így nem kellett locsolni. Na de majd holnap!