Mogyoró mese

Egyszer , nagyon régen, a mogyoró elhatározta, hogy megtelepszik egy udvaron. Szépen meg is fogant a gyökere, mert a gazda magoncként hozta, kicsi földlabdával, hogy mégse legyen neki olyan idegen az új hely, hozzon magával az otthonából is valamit. Locsolgatta , karót tett a fiatal vesszőcske mellé, hogy az ádáz szelek el ne törjék. Mikor kicsit megerősödött, elvette mellőle a támaszt, hogy magától erősödjék.
Egy szép napon, mikor a gazdának tengernyi dolga akadt, egy jó barátra bízta portája lekaszálását. Kissé megnőtt a sok fű, eldugta a mogyorót a kíváncsi szemek elől, és a kaszás nem vette észre. Mikor hazaért a gazda, rögtön eszébe jutott, hogy bizony nem figyelmeztette a barátot, hogy vigyázzon a mogyorócskára. Szaladt is megnézni, hogy túlélte-e a kaszálást. bizony a nagy fűben nem látszódott, és a barát a mogyoró csemetét is elvágta a fűvel együtt. Hiába locsolgatta a tövét a gazda, hogy hátha megmarad, hátha kizöldell, nem történt semmi.
Hosszú évek teltek el, és a gazda átépítette az egész udvart. Házat rakott rá, követ pakolt a kocsibejáróba.
Egy késői tavaszi napon, mikor sok dolga egy szusszanásnyi időt adott neki, végigballagott az udvarán. Minden nap végigment rajta ugyan, de szeme nem látta, mi van előtte. A távoli gondjait fürkészte, így elment minden mellett, ami a földjéből kinőtt. De ezen a napon nem a távolba tekintett, hanem maga elé, le a földre. Megnézte a virágokat, amiket felesége ültetett, és észrevette a régi háza tövében a kis zöld bokrocskát!
Nini!  Egy mogyoró bokor!
Kisfia gyakran evett mogyorót, éppen ezért szeretett volna saját bokrot, már régóta. A gyerek a sok mogyorótörés alkalmával biztosan elvétett egy ütést a terasz kövén, és a mogyoró a földön landolt. Biztos kereste a gyerek, de nem találta meg, és a fél éves időjárás beledolgozta a földbe. Túlélte a őszt, a telet, az egereket, az asszony kapáját, és tavasszal szárba szökött.
Eztán időnként rá-rá nézett, és kedvét lelte benne. Egyszer-egyszer meg is nyesték, mert az egyik kutya letörte, és innentől ágabogassá nőtt. Olyan közel volt az ajtóhoz, hogy még ha ki is kötötték a veranda egyik oszlopához, akkor is csak meghajolva lehetett a lombjától bemenni a régi házba. De nem bánták.
Nézegette minden nyáron, hogy vajon lesz-e rajta mogyoró az idén? De nem termett. Bánta is a gazda, meg nem is, hiszen fiatal a bokor, inkább erősödjék, mint teremjen még! Ez év tavaszán már nem is nézte, hogy virágzik-e , vagy most sem fog....
De a minap észrevette, miközben legújabb gyermekének mutatta a bokrot, hogy bizony előbújnak a szőke hajú mogyoró arcocskák a zöld levelek közül.
Végül, hosszú-hosszú évek múlva csak meg tudott telepedni a gazda portáján a  mogyoró bokor...