Újrakezdés...

Az a jó az életben, hogy sokszor újra lehet indítani dolgokat. Persze van, amit nem, de szerencsére sok dolog többször is újraindulhat. Az életem akkor a legjobb, amikor szabad vagyok. Ilyenkor nem sok pénz áll a házhoz, általában csak annyi, ami éppen elég, de helyette kompenzálásra ott vannak az állatok, és a kert. Ezt nem panaszképpen mondom, nekem ez teljesen elfogadható. Ilyenkor abban az illúzióban élek, hogy a magam ura vagyok.
Nem szeretek munkahelyen dolgozni. Nem a munkával van a bajom, nem is az emberekkel, hanem a kötöttséggel. Nagyon sok olyan dolog vesz körül, amit szeretek, és sajnos a saját időbeosztása szerint működik. Ezeknek az elvégzésében akadályoz a kötöttség. Akinek egy kis köze is van a mezőgazdasághoz, az tudja. Például a méhek sem várnak arra, hogy mikor lesz hétvége, vagy mikor kap az ember szabadságot. Ők mennek akkor is, ha a gazda nem ér rá. Az időjárás sem annak kedvez, hogy mikor tudunk valamit megcsinálni. A legtöbb dolgot nem akkor kell elvégezni, amikor szeretnénk, hanem amikor az időjárás engedi. És pont olyankor kell dolgozni a munkahelyen.
Ebből a részből elég is ennyi. A tizenhat hónap , amíg dolgoztam, pontosan elég volt arra, hogy szinte minden visszaépüljön körülöttem. Nem volt idő a barackot leszedni, megoldotta más. Nincsenek szárnyasok, nincsenek nyulak, a disznók nem jó helyen vannak, a tehén szétszedte a kerítést, a karámot, ha kiengedem a lovat, ő is kint lesz, és megnézi a széles határt. 'Oszt lehet kergetni mindkettőt...
Szóval újra kezdjük, de most kevesebb kínlódással. Az első, és legegyszerűbb, ami mindig is a szívem csücske volt, a laska gomba. Isten ajándéka, ahogy Szili István írta a gombatermesztésről szóló könyvében. És valóban! Nem nagy igényű, könnyen termeszthető, és nagyon sok fajtája van. Évek óta termesztem magunknak. A nejem alig várja, hogy legyen. Tavaly ez is kimaradt. De idén tavasszal ez volt az első! Végre sikerült személyesen is találkoznom Szili úrral. Nagyon szívélyes, segítőkész ember, és igazán ért ahhoz, amit csinál. Hoztam tőle négyféle laskafajtát, amit be is oltottunk a leendő vejemmel. A világon semmi közöm nincs ahhoz, hogy érdeklődik a mezőgazdaság iránt. De tényleg! Mintha tíz évvel ezelőtti magamat látnám. Nem győzöm mondani neki, hogy lassabban!! De tanulékony.
Ott jártam, hogy oltottunk gombazsákokat. Én mindig forgácsba oltom. A laska amúgy is a fát szereti, azon nő eredetileg, és ha a jószágot a természete szerint a legjobb tartani, akkor ez igaz a gombára is. Persze minden cellulóz alapú dolgon elvan, de a fa az igazi! Forgácshoz meg egész könnyen hozzájutok asztalosként.
Most tölgy, és vad cseresznye forgácsba oltottunk. Meg sem tudom mondani, hány zsákkal lett, a felét elvitte a vejem. Tűkön ülve várja, hogy mikor lesz gomba rajta. Ez körülbelül két hete történt. Vagy három. Azóta a gombaszövet szépen beszőtte a zsákokat. Két héttel az oltás után szoktam kilyukasztani, általában termőre is fordul nem sokkal utána. Most nem várta meg a két hetet, meg a lyukasztást a laska, volt néhány szakadás a zsákokon, és három nagy csokorban meg is nézte a gomba a kis házat , ahol elszállásoltam. Áthívtuk a lányomékat, mikor már le lehetett szedni a csokrokat, és egy nagy adag gombás tojással megünnepeltük az újrakezdést.