Tegnap előtt reggel a jószágoknál kezdtem, mint mindig. Egy kis plusz időt töltöttem a hátsó udvaron. A leghátsón, ahol a méhek vannak. Figyeltem őket, ahogy ébredeztek, és kezdtek egyesével szállingózni. Már javában hordják a virágport, zajlik a generációváltás. Az áttelelt öreg méhek felnevelik a fiatal nemzedéket, hogy átadják nekik a stafétabotot. Tervben volt, hogy délután az egyik család új lakást kap, ugyanis egy elválasztott kaptárban két kisebb méhcsalád telelt át. Mostanra kinőtték a helyet, és nem akartam, hogy cseppek maradjanak. Ahogy nézegettem őket, halom, hogy Kesely idegesen horkantgat. Csutak is nagyon mondja a magáét az első udvaron. Ez még magában nem adott volna okot a gyanúra, de elég sírós kecskehangot hallottam. Aki hallott már bajbajutott kecskét, felismeri a hangját.Bemásztam, mert a ló és a tehén elintézte, hogy ne tudjam használni a kaput. Cirók és kesely is feszülten figyel kifelé, az első udvar irányába. Aztán rám néznek, egyet lépnek előre, és megint a kutya irányába bámulnak. Az orrlikaik kitágulva, idegesen szimatolnak a levegőbe. Hol rám néznek, hol előre.. mintha nógatnának, hogy "Nézd már mi van ott! Baj van!" A tekintetük Csutak kutyám oldalát veri, aki a szomszéd felé ugat nagy felháborodottan. Nem mer közel menni, de nem tetszik neki, ami odaát folyik. A kecske sírását erősebben hallani, hogy nincs köztünk a kerítés. Szaporábbra veszem, és amikor odaérek, látom, hogy a baj nem kicsi. A szomszédomnak van két szép fiatal kecskéje. Egy barna-fehér bak, és egy fehér jerke. A jerke megbabonázva a félelemtől áll, és nézi a síró párját, aminek a nyakán ugyancsak a szomszéd rotweillerje van... Szerencsére nem fojtogatta, csak játszani akart vele, és hátul kapta be a nyakát. Persze a kecske nem értette, mit akar a kutya, így sírni kezdett.
-Mész el onnan!- kiabáltam rá automatikusan, bár utána leesett, hogy ez a kutya nem szokott rám hallgatni. Miért is tenné? nem vagyok a gazdája, meg nem is vagyunk nagy haverok... De eliszkolt elsőre. Szerintem tudta, nem jó helyen van, és nem nagyon szabad neki ott lenni, ahol rajtakapták. A két kecske csak állt ott, aztán a kerítésünk felé húzódott. Kiabáltam a szomszédéknak, bár sejtettem, hogy munkában vannak. Miután harmadjára sem jött felelet, kénytelen voltam átmászni, és bezárni a kaput, mert mire hazajönnek, a kutya biztos szétjátszotta volna szerencsétlen kecskéket. Vittem magammal a villát, ha nekem jönne a kutya, legyen mivel távol tartani, de eszébe sem jutott, még csak idenézni sem. A zsebemből előkaptam a gazda legjobb barátját: a bálamadzagot, és 48 csomóra bekötöttem vele a kaput. Aztán odamentem a ziháló bakhoz, megnéztem, van-e rajta sérülés az ijedtségen kívül. Rendben találtam, és otthagytam őket. Fél óránként visszanéztem, rendben van-e, de szerencsére nem történt baja. Legfeljebb az önbecsülése sérült... a nap további részében a kaptárakat fejeztem be. Még néhány lécet leszámítva sikerült is a végére jutni. Délután, amikor egészen felmelegedett az idő, átpakoltam a méheket. nagy volt a ribillió, de egy óra múlva minden a rendes kerékvágásban haladt tovább. És arra is rájöttem, hogy a család, amiről azt hittem, hogy nagyon kicsi, és nem tudok majd róla szaporítani, nem is olyan kicsi. Sőt! Sajnos egyel kevesebb kaptárt csináltam, úgyhogy ma nekifogok, és pótolom...
A válaszfal, kivehető betéttel, és a nagyobb rostaszövet
A kisebb rostaszövet. A maradék helyre egy belső etető kerül.
Kivehető szellőző. Szállításkor van csak nyitva.
Szellőző rés.
A fedél széle között van az oldal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése