Még gyerekkoromban hallottam ezt a tanmesét, és nagy hatással van rám, a mai napig.
Történt egyszer, hogy a nap és a szél összevesztek, hogy melyikük az erősebb. Mindkettő bizonygatta a maga erejét, de csak nem tudtak dűlőre jutni. Lenéztek hát a földre, és megláttak egy vándort az úton.
- Döntsük el vele, melyikünk az erősebb!-mondta a szél- Amelyikünk leveszi róla a kabátot, az lesz a győztes!
-Rendben. - hagyta rá a nap.
-Én kezdem elsőnek a próbát!-lódult el a szél, abban a tudatban, hogy bármit képes elmozdítani, mit neki egy kabát!!!
Először csak kicsit fújt, a vándor nem tett semmit. Jobban rákezdte, fújt, hogy a fák is suhogni kezdtek. A vándor meg jobban magára húzta a kabátot. Erre még erősebben tombolni kezdett a szél, egyenesen orkánná vált! A fák recsegtek, a vándor alig bírt talpon maradni. A kabát csak nem jött le róla! Sőt, inkább egyre jobban kapaszkodott belé, ahogy magára húzta a hideg szél miatt...
-Hagyd abba, még a végén kárt teszel benne!-szólt a nap
-Most én jövök.
A szél félre vonult, és nézte, mit csinál a nap. Ő meg csak elmosolyogta magát, és a fényét a vándorra vetette. Nem értette az ember, miért bolondult meg így az idő, de egyre jobban melege lett. Alig tett meg néhány lépést, már kigombolta a kabátját. A nap még melegebben kezdett sütni, így a vándor belátta, hogy le kell vennie a kabátot...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése