Ááááááááááá!

Nem mindig a színe jut a gazdálkodásból... Az ember állandóan próbálja a jó oldalát nézni mindennek, de ma a fonákja jutott. Mindegy mibe kezdtem, illetve majdnem mindenben, amibe kezdtem, anyázásba torkollt. Ott kezdődött, hogy alig aludtam. Ottfelejtettem magam a filmek előtt, és a tegnapi estét ma hajnalban fejeztem be. Eleve ugrott a délelőtti program-kaptárkészítés- , mert alig láttam ki a fejemből... Aztán a második kávé után tisztult a kép.... Volt néhány nagyon fontos üvegező munka, ami már majd egy éve váratott magára: az akváriumra kellett tető, meg a terráriumra ajtó. Na ez a része volt a mai napnak, ami úgy sikerült, ahogy elterveztem. Egészen fél óra hosszáig minden idilli volt. Mikor ezzel végeztem, kikormoltam a sparheltot, meg a csöveit. Nem sok korom volt benne, csodálkoztam is, miért füstölt be tegnap, mert ezzel szokta jelezni, ideje kitakarítani. Hát, ha már szétszedtem, kitisztítottam. Enyhe szellő fújdogált, így az egész arcomra jutott belőle, meg a szemembe, meg a számba.... nem gond! Összeraktam, hasogattam gyorsan gyújtóst, csontszáraz volt, már egy éve a műhelyemben állt. Papír, gyújtós, száraz vastagabb fa, majd még vastagabb. A pillangószelep főzésen, így nagyobb a húzása a kéménynek, alsó ajtón a szellőző nyitva, az etető ajtón is. Mindig így gyújtunk be. Most is így történt, és füst..... orrán- száján.... Néha előfordul, főleg amikor frissen van takarítva. Ilyenkor a mellette lévő teraszajtót kinyitjuk, és ettől abbahagyja a füstölést. Fél perc, és ropog a tűz, ajtó bezár.... megint füstöl...
-Mi van már?
Kinyitom vissza, abbamarad.... de csak 20 másodpercre, mert még az alsó ajtón is ömlik....
-De hát a pillangószelep nyitva, most lettél kitakarítva...
Abbamarad. Állok ott, nézem, sehol egy pászma.... Ekkor már a szemközti bejárati ajtó is nyitva, két fronton harcolok, egyszer a füsttel, egyszer meg Bodzával, mert folyton ki akar menni....
Bezárom az ajtókat. Hallom bőg a Cirók.... de nagyon közelről... kinézek, hát ott áll a disznók előtt. ott neki meg nincs helye! Átjött a karámfa alatt, kilökte a kiskaput, és a középső udvaron álldogált. Persze a kiskaput visszalökte, nehogy egyszerűen csak vissza kelljen zavarni... Felhúzom a csizmát, mert ugye mondanom sem kell, hogy egy nagy dágvány a hátsó rész... Komótosan, magamra nyugalmat erőltetve megyek hátra, el a tehén mellett, útközben felmarok egy bálazsineget.... a bálazsineg a gazdálkodó ember legjobb barátja.... kikötöm a kaput, mert rutinból már tudom, hogy a hajtott jószág az első mozdulattal bezárja maga előtt, és ott toporog, hogy minek hajtom, ha nem tud menni hová... Szóval kikötöm, még mindig lassan visszaballagok, felveszem a seprűt, és próbálom terelni. Aki próbált már szelíd borjút terelni, tudja, hogy nem egyszerű... ugyanis nem fél... ha nem fél, nem megy....
-Cirók! Nyeee!-Puff, kap egyet a seprűvel a fejére. meg sem érzi, de azért visszamegy. Megyek utána, kap még egyet a sejhajára is, így letérdel, és átbújik a karámfa alatt, vissza a helyére.
-Bacca meg, ezt hamar megtanultad!- Visszamegyek, volt egy deszkából összeütött rács, amivel a malacokat terelgettem, pont beleillett a karámfa és a föld közé.Mire megfordulok, Cirók ott áll velem szemben...
-Kapsz a pofádra! Mit képzelsz te?! nincs itt keresnivalód! Nyeee vissza!- még jó, hogy a seprű ott volt. Visszafordult, és újabb nógatás után bebújt a karámfa alatt. Persze nem fér el alatta, mer csak az első lábára térdel, a két hátsó lábán áll, még jó, hogy a fa csak lógatva volt, így felemelkedett, amikor "átbújt" alatta.
-Eddig ez mé' nem jutott eszedbe? Hogyhogy most okosodtál ki ennyire?!
Leszúrtam deszkarács két karóját a földbe, és ismét jó barátomhoz, a bálazsineghez fordultam. A deszkák tetejét hozzákötöztem a karámfához.
Megcsodáltam művemet, és gyorsan beindultam. Bent meg füst volt megint...
-Neked meg mi az ...nyád bajod van?!-fordultam a sparhelthoz... Gyorsan ajtók kinyit, meg az ablakok is. Megyek a sparhelthoz, látom a macska spurizik kifelé. Még épp időben csíptem el, egy tockos kíséretében, ami egyúttal meg is fordította a menetirányt nála, és onnantól a szekrény felé szaladt. Oda bújik, ha rosszat csinál, és észreveszi, hogy észrevettük...
-Megöl a kutya, te kis hülye!!-szólok utána- Azokat is mindig igazítja, akik kint vannak....
Küzdök még egy sort a füsttel, és láss csodát, egyszer csak normálisan kezd üzemelni...
Megkönnyebbült sóhajjal zárom be az ablakokat, az első ajtót, a hátsó ajtó felé menve lecsekkolom a macskát a szekrény alatt...
-Ott vagy még, jól van... majd megbékélsz, ha éhes leszel! - Zárnám be az ajtót....
-Cirók, olyan pofont kapsz!!!!- már megint kint van...
Megyek hátra, seprű a kezemben... Most a változatosság kedvéért letaposta az egész karámfát, úgy ahogy volt. csak most a csikó is itt táncolt mellette. Szaglászta a disznókat, horkantott nagyokat, sík ideg volt...
-Most hogy a fenébe megyek el melletted?!
lassan megyek felé, nyújtom a kezem, próbálom csitítani... nem nagyon akarja... ketten nem férnek el ezen a placcon, pláne ha táncikálnak... A kiskapu persze megint zárva. Megpróbáltam beleolvadni a kerítésbe, és a kiskapuhoz jutni. Sikerült... aztán összeszedtem a romokat a sárból, rögzítettem, kinyitottam, kikötöttem a kiskaput, visszaosontam.... látom, a tehén eszi a seprűt....
-Cirók!!!! - elveszem tőle... -Nyeeee!-nagy füles.... Visszamegy, a csikó is nagy nehezen. Mérgesen vágtázik a sárban...
Kétszer is el kellett dobni a karámfát, míg megtettem azt a három métert, amivel bezárom, mert ki akart rontani. Elé álltam, felemeltem a két kezem, persze kéz voltam félreállni, de ettől mindig megáll. Most is. nagy nehezen bezártam, rögzítettem. Vissza szuszakoltam a rácsot, hoztam két karót, és levertem, amíg bírtam. összeszögeltem még az atyaúristent is mérgemben. Így most magasabb lett a karámfa, és nem lehet alatta átbújni. legalábbis remélem...
Utálom a sarat!!!!!! Alig várom, hogy kitavaszodjon, és normálisan meg tudjam csinálni a helyüket. Amíg kisebbek voltak, bent tartotta őket, amit csináltam, de most egyre okosabbak. nem elég az elemekkel harcolni, az ő rafinériájukkal is kell!
-Be leszel zárva komám, ha ennyi bajt okozol! Nem lesz itt ilyen fene nagy demokrácia!
A nap hátralévő részére nem kellett több kávé... Még most is nagyobb a fejemben a nyomás, mint kellene...