Ahhoz viszont jó idő volt, hogy a lovat kiengedjem kicsit nyargalászni a villanypásztorral elkerített rétre. Hogy milyen felindulásból döntött úgy, hogy neki a rét nem elég, azt nem tudom. De rám telefonáltak egy óra múlva, hogy a rét melletti szántóföldön nyargalászik a lovam. Visszamentem, és kis hajkurászás után megint az istállóban kötöttünk ki. Ez így nem lesz fasza... ha már ő sem marad a pásztoron belül, nem tudom, hogy fogom győzni a z idei évet...
Na, hiába a jó idő, Kesely büntiben maradt.
A disznókat meg nem érdekli, milyen idő van. Négy hasas kocámból az egyik tegnap reggelre megfialt. A tizenegy kismalac köszöni szépen, jól van. Ma már mászkáltak is, meg röfécseltek. Akkorák, mint egy tengerimalac, csak hosszabb a lábuk.
Adtam nekik jó sok szalmát, majd az anyjuk betakargatja őket. Első fialása, de ádázul védi őket, ott szobrozik a fészek mellett. Enni azért eljön, így meg tudtam nézni ma is őket, nem hullott-e el valamelyik. De nem. Mind a tizenegy ott volt, szorosan összebújva. Fél szemmel azért néztem az anyjukat, nem volt kedvem begyűjteni egy disznóharapást. Vagy akár többet is. Jobb a békesség.
Bármennyire is nehezemre esik, lassan neki kell lendülni az idei évnek. Munka mellett érdekes lesz, de ez is egy olyan probléma, amit meg kell oldani. Attól, hogy csak vágyok dolgokra, vagy sopánkodok fölöttük, nem lesz megcsinálva semmi. A hegyeket is el lehet hordani, még kavicsonként is, csak neki kell kezdeni, és nem kell abbahagyni. Sokszor lefelé kell nézni, hogy a nagy hegy el ne riassza az ember fiát. A kis kavicsok nem olyan félelmetesek. Aztán egyszer csak el fogynak, és oda lesz a hegy is.
A tanyán minden épület bajban van. Már akkor romos volt a 80 %-uk, amikor megvettük. És azóta nem jutott idő rájuk. A házat kilomtalanítottuk, és a garázst is. A ház most is üres, leszámítva a szalmabálákat, amiket bevittem. A garázsba már pakoltam. Viszont a lábazatból kifelejtette a kőműves mester a cementet. A fagy és a víz megdolgozták, elkezdett a beton szétmállani. A fal , amit tartania kellett volna, már akkor meg volt szakadva, amikor meg akartuk venni. Most eljutott odáig, hogy ki is dőlt! Előtte azért időben észrevettem, hogy mi fog történni, így a múlt hét végén két bányatámmal aládúcoltam a födémet, hogy a plafon és a tető ottmaradjon, ahol most van. Így a bontás előtt ki tudok pakolni belőle biztonsággal mindent.
A munka idehaza sem fogy. A műhely átalakítása, pakolása, takarítása lassan, de biztosan halad.
A hó elolvadtával minden lom előkerült az udvaron, amit Sára széthordott, ellopott, szétrágott, megtépett. Ha kicsit szikkad a föld, össze is lehet gereblyézni, seperni, és akkor végre nem egy kezdő szeméttelepnek fog kinézni az udvarunk.
A hátsó rész, a kert, ahol a talajlazítást most a disznók végzik, is tartalmaz megoldandó problémákat.
Két épület volt azon a területen, amit tizen-éve ideiglenesen felhúztam. Mindkettő faszerkezetű, deszkaborítású. Az egyik egy tyúkól, a másikban az az öt disznó héderezik, amiket le akarok vágni.
Mivel a téli tüzelő mennyisége alul lett méretezve, a tüzelő hiányt összevontam azzal a feladattal, hogy ezeket majd szét kell szedni. Nos, a majd most lett. Illetve múlt hét végén. A tyúkólat két óra alatt szétszedtük a disznókkal közösen. nagy szakértelemmel túrtak, lábatlankodtak ott nekem, míg bontottam az épületet, meg kihordtam a fát. Nem sok kedvem volt láncfűrésszel kínlódni, így behordtam a deszkákat, léceket a műhelybe, és a körfűrészen kazán méretűre vágtam mindet. A szerkezetet alkotó oszlopok, és szarufák ehhez hosszúak is voltak, meg vastagok is. Viszont féltem, hogy megáznak, így ezek is a műhelyben dekkoltak egészen máig. Miután a lovat betereltem , és visszazártam, hazamentem, és előszedtem egy pár szál elfekvő zártszelvényt. Méretre vágtam, leköszörültem a sorját, és lecsiszoltam azokat a felületeket, amik majd hegesztve lesznek. Felhívtam Nándi barátomat, mivel az én hegesztő trafóm kölcsön van adva, hogy mikor tudná nekem ezeket összevarrni.
Mit ad Isten, pont most ráért. Már indultam is, és egy fél óra múlva már az udvaron állt az új egyszemélyes fűrészbakom. Sebtiben ki is próbáltam.
Jelentem bevált, és működik a dolog. Gyorsan össze is csapkodtam az összes fát. nem is vágtam bele, csak vagy négy szögbe... De ez a veszély mindig fennáll, ha az ember bontott fával dolgozik. mindig van benne beleszakadt szeg, ami kívülről nem látszik. Ezért kell ezt a láncot csak erre használni. Persze csak addig, míg van foga...
Szóval egy ideje a tyúkól mellett melegszik a család. A disznóól még foglalat. Viszont hamarosan mindenképpen le kell vágni az öt hízót belőle, mert leeszik a hajam. Eddig tizenegyen voltak, most a kicsikkel már huszonketten, és ez csak nőni fog, ha a másik három koca is megfial. Malacot fogunk enni malaccal...
Meg különben is: a disznóól helyére idén mindenképpen össze kell rakni az üvegházat! Ezt mondta a feleségem. Ki vagyok én, hogy vitába merjek szállni a feleségemmel?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése