Megérkezik a tavasszal a dologidő is. nem mintha eddig nem lett volna mit csinálni, de most majd lesz! Nem fogok tudni munka mellett sok dolgot elkövetni a kerttel, úgyhogy idén 100 % , hogy takarva lesz minden. Van egy csomó csepegtető szalagom, és két tartályom a két kertre. A harmadikba lucerna kerül, így legalább két évig csak kaszálni kell majd.
A jószág létszáma minimálisra apadt. A nyulakat még ősszel levágtam, disznó van még. minimálisan tizenegy csüngőhasú. Minimálisan... Ebből ötöt le akarok vágni hamarosan. kifogyott a szalonna, és hús sem sok van. Na meg a füstölt árú is jó lenne, kolbász, szalámi, sonka, és egy kis tepertő...
A borjú is lassan már akkora, mint z anyja, úgyhogy hamarosan neki is véget ér a pályafutása. Megmondom őszintén, minél nagyobb egy jószág, annál nehezebben szánom magam a levágására, de nincs kecmec...
A tanyasi macsekok szépen nőnek, annak ellenére, hogy egy nap kétszer tehéntejet kapnak. Sajnos nőnek tőle, és sajnos nem megy a hasuk. Ellenben az egeret kajtatják az istállóban. És amiket megfog az egérfogó a daráló mellett, azon szinte összeverekszenek. A szomszéd Jani bácsinál hédereznek, csak akkor jönnek "haza", ha fejés idő van. Az itthoni egyszemélyes macskaállomány sajnos jobblétre szenderült. Bodza elment arra a helyre, ahonnan még senki nem jött vissza.
Sárától is meg kellett válni. Nagyon okos, nagyon szép kutyává nőtte ki magát az a kis mafla, csak rájött, hogy könnyen át tud ugrani a kerítésen. és hol a szomszéd nem mert tőle kimenni a saját udvarára, hol az főútvonalon kódorgott, veszélyeztetve magát, vagy éppen az autósokat. Már minden kerítést megemeltem, és mégis kiszökött folyton. Tudom, hogy időt kellet volna rá szakítani, hogy foglalkozzak vele, de nem ment. Sokat gondolkodtam, mi legyen vele. Az, hogy megkötöm, vagy kennelbe zárom, szóba sem jöhetett. Nem akartam tönkretenni, de megoldást kellett találni. Akárkinek oda sem akartam adni, mert olyan helyről kaptam én is, hogy onnan sem adták oda akárkinek. Szóval ment a morfondírozás. Aztán Karácsony előtt eszembe jutott Edina barátném, aki szintén szerette volna megkapni kölyökként Sárát. Beszéltem Edit barátnémmal, akitől kölyökként kaptam Sárát. Felvázoltam neki a szitut, és megkérdeztem, mit szólna hozzá, ha Edina elvinné a kutyát. Megértette a helyzetet, és beleegyezett. Aztán felhívtam Edinát, aki nagyon megörült. Szóval... Sára jó messze van, de mindenki boldog. Sára is.
Aztán ott vannak még a méhek... A négy boconádi kaptárban csend van, hiába kocogtatom. a Gedde-kasokba bele tudok nézni most is, mert úgy lettek megcsinálva. Azokban ott vannak a telelőfürtben a méhek. Idén, ha minden összejön, az első mézelvétel meglesz a kasokból. Szaporítani is abba fogom őket, és ha a sors megint ad rajokat, kasokba kerülnek. Nem érdekel, ki mit mond róla, nekem nagyon szimpatikus az egész, még ha nem is leszek belőle milliomos. Ha húsz kasból minden évben csak 40-50 kiló mézem lesz, már több leszek, mint elégedett.
Idén nem fogok több jószágba, amíg nincs normális helye mindnek. Biztonságos, meleg, könnyen takarítható, könnyen bejárható.
Aztán ott van a tanya felújítása. Apránként azt is elkezdjük. Ha két évig tart, akkor addig. Ha idén sikerül, akkor még jobb.
Tervek vannak, erőt meg majd találunk rá.
köszönöm,jó volt hallani rólad,rólatok .Sajnálom ,hogy Sára elment ,de igy talán jobb lesz neki.
VálaszTörlés