Tegnap egész könnyedén kezdtük az akadályokat venni. Már-már kényelmesen éreztük magunkat... Kértek tőlem néhány egyedi színű gyertyát, azt akartam megönteni, mielőtt elpakolom a gyertyás cuccokat. Az asszony főzőcskézett, a paraffin olvadozott, és hogy ne legyek üresjáratban, elkezdtem bepalackozni a borokat, amiket év eleje őóta készítgetek, érlelek. A szederborom három éves, pont most a legfinomabb. Mindenféle összevissza üvegekben volt, szereztem borospalackokat, és egyenruhát adtam rájuk. A tavaly előtti csipkeborom is így járt, mostanra a tokaji aszú elbújhat mellette. A bodzavirág borból 5 liter készült, de már csak három palackkal maradt. olyan, mint a hárslevelűből készült bor, és a BB pezsgő keveréke. nagyon ízletes. A sort a tavaly készült meggybor zárta. összesen kb 35 palackkal lett.
Éppen ledugóztam az utolsót, majdnem dél volt... Megjelent a cimborám, hogy segítsek rajta. Már mindenkit megkérdezett, és csak én maradtam. na nem azért hagyott a sor végére, mert engem szeret a legkevésbé, csak tudja, hogy sűrűn vagyunk, és nem akart kiszúrni velem, de úgy látszott, nem úszom meg. Egy autóra volt szüksége a munkájához, ami éppen Rábahídvégen dekkol. El kellene vinni őt oda, aztán hazajönni egyedül, ő meg majd hazajön. Az sem volt akadály, hogy már belenyalintottam a borokba, mert nem emlékeztem az ízükre... Mire visszaindulok, úgyis kimegy.... Van két kislánya, és Karácsony előtt kell a pénz nekik is. Vettem egy mély levegőt, és bár az asszonynak nem tetszett, de megölelt, és elindultunk. Végig az országon.... 340 km oda, és ugyanennyi vissza. Laposra ültem a seggem, míg itthon készült a finom húsleves, és a mexikói húsos pite... Az utolsó nyolcvan kilométeren leesett a köd. A hatvanas tempó megtette a hatását, sokkal tovább tartott az út. Este hét volt, hogy visszafordultam. Régen annyit mentem én is, mint Fok Jenő, de már megutáltam az éjszakai vezetést. A köd meg elnyúlt, egészen Pestig.... Néhol tejfehér, néhol ritkásabb, de toltam magam előtt végig... Miért nem bírnak a felhők fent maradni a helyükön? Azt gondoltam, Pest után már jó lesz, de tévedtem... A mélyebb részeken behúzódott a köd, a magasabb részeken tisztább volt. Pestet elhagyva számoltam a kilométerköveket... A többiek tempójában mentem én is... Nagyon lassan telt az idő...Aztán egyszer csak odaértem a lehajtóhoz. Annyira legalább jó volt az egész, hogy piszkosul kellett koncentrálni, hogy az úton maradjak. Minden mást száműzni kellett a fejemből, így remek meditációs gyakorlat volt. Cirka 5 órás gyakorlat....éjfélre értem haza... Egy darabig nem lesz kilométer hiányom, az biztos....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése