Sárácsony, Narancsácsony...

Az asszony már második napja a házat csüszpiteli. Karácsony előtt teljes nagytakarítást tart. Anyukám itt van, és segít neki. Meg néha én is, bár rám más feladatok vannak osztva. Sokat kínlódok a jószággal, mert sípcsont középig ér a sár.

 A marha széttörte az ajtóját, és együtt dagasztják a sarat a csikóval. Persze ők élvezik, nekem meg leszedi a sár a lábamról a csizmát. Rájött a Cirók, hogy nagyon ügyesen tudja fejelgetni a kerítést. Nem hirtelen, csak szép finoman koppan, és teljes súllyal nyomja. Az egyik kis udvar, ahol a pulykák voltak, már nem rendelkezik azzal a kiskapuval, amivel tegnap még igen, mert úgy döntött a tehénke, nem kell az oda. Biztosan meg fogom pofozni! A ló meg ameddig csak tud, behajol a disznókhoz, hogy elegye előlük a kukoricát. A kerítésüket mát vagy 20 centivel benyomta a függőlegesből...Őt is meg fogom pofozni... A disznókat két helyen tartottam. Egyiken az öregeket, másikon a süldőket. A kilenc süldőt bezártam egy teljesen fedett ólba, mert addig fúrtak a sárban, hogy azt hittem kimennek a kerítés alatt. na, akkor lehetett volna kergetőzni velük, mint a múltkor, amikor Cirók szabadlábra helyezte őket... Az öregek közül a kövérebb, Döncike névre hallgató terrorista, váratlanul megfialt. Mivel vad tartásban vannak, velük van a akan, én meg nem kameráztam be őket, nem tudtam, mikor pároztak el, így meglepetés malacok lettek. Külön zártam a másik kettőt, nehogy úgy járjak velük, mint tavasszal. Erre két napra rá megfialt a másik koca is. Sajnos Döncikének csak egy malaca maradt, a többit agyonnyomta. Nem nagyon remekelt ebben az egész anyaság témában... De már sok esélye nem lesz javítani, már negyedik éves.... Az az egy malac viszont kis vasgyúró! A másik koca hetet fialt, meg is van mind. Közben az egyik barátom adott egy fiatal kant, mivel lecserélem az öregeket, és a négy kis kocához kell egy idegen kan, de sokkal kisebb, mint a süldők, bántották, így azt is külön tartom. Így most a kettő helyett, négy helyen etetek, itatok... 21 disznóm van... Vietnámi malac nagyhatalom leszek... leeszik a hajam... Valamelyik este amikor vittem a süldőknek a kaját, csak behajtottam az ajtójukat, míg esznek, minek bezárni... hozom nekik úgyis a vizet... nem kellett kiengedni a vizet, csak odavinni, de mire visszaértem, mind kint volt... A sötétben szaladgáltak a sárban. A csikó meg a borjú ott örültek nekik. Egymást ijesztgették egymást. Halált megvető bátorsággal visszahajtottam őket, kivéve egyet. Azt jobbról balra, majd balról jobbra hajkurásztam a sárban, majd hasra estem, az meg csak elszaladt, vagy éppen cammogott a nyitott ajtó előtt... Az Istennek nem talált be, pedig a többiek hangosan ettek-ittak. Borsodi nyelvjárásban, hangosan kezdtem ecsetelni az anyai ágú felmenőjét, miközben kergettem, egy seprűvel hadonászva. Aztán megunhatta, mert bement. Akkorra ért oda a nejem, keresve, hogy hol a fenében vagyok eddig. Röviden, lendületesen elmeséltem a történetet, tájszavakkal fűszerezve a mondandómat... Jobbnak látta, ha csak az orra alatt somolyog, és nem szól semmit... Hát eltartott egy darabig, míg lefújt a fejemből a három bár nyomás.... Szóval ők takarítanak, én meg ... csinálok mindent. Azt írtam nem rég, hogy idén nem főzünk be többet... Tévedtem. A takarítás mellett az asszony odatett 12 l narancslekvárt.

 Nagyon finom! Kellett bele citrom is, annak a héját lereszeltük, és cukorral elkeverve beüvegeztük. Így Karácsony táján sok süti készül, majd elkopik valahogy a citromhéj is....