Kaptam fűszerpaprika magot. Még tavaly. El is ültettük az üvegházba, ki is keltek szépen. A legnagyobb nyári hőségbe ültettük el a palántákat,bőven megkésve egy olyan kertbe, ahol csak egyszer tudtuk meglocsolni. A többi a Jó Isten gondja volt. Igaz, hogy a palánták körül az egész talajt letakartuk szalmával. Egyszer kigazoltuk, de nagyon satnya növénykék voltak. Aztán nem törődtünk vele, gondolván, úgysem lesz belőle semmi...Az elnyúlt ősz kedvezett az időhiányunknak, így csúszott a takart kert rendbetétele. Még a fagyok előtt, mikor a sárgarépát szedtük ki, megnéztük a paprikát. Elég sok volt rajta, de a java zöld volt még. Úgy voltam vele, leszedem, legfeljebb zölden daráljuk le, és paprikakrémet csinálunk belőle. A lilákat, mert olyan volt az érett, felfűztem, már mutattam nektek, de a zöldből nem lett krém, mert kiderült a próbán, hogy csíp. Nem is kicsit! Felfűztem hát a zöldet is, és mivel kint már hideg volt, bentre akasztottam. És láss csodát, felfűzve beérett a java. Felakasztottuk a sparhelt fölé az egészet, szépen, ropogósra száradt. Aztán telefonáltam a nagybátyámnak, -neki van darálója- hogy le tudná-e darálni az enyémet is. Azt mondta, meglepetésszerűen fog telefonálni, mikor vigyem. Ma este szólt is, hogy sovány disznó vágtában menjek, most meg tudja őrölni. Lementem, bár aggódtam, hogy nem érek haza, mert már benzingőzzel ment a trabi... Letördeltük a csumájáról a paprikát, egyesével megnéztük, nem penészes-e a belseje. Nagyon kevés volt rossz, azokon látszott is kívülről, a lila szín helyett olyan irigy-sárgát öltöttek magukra. Gyorsan megőrölte, egy perc volt az egész. Kb két méterre álltam a géptől, de tisztán éreztem az illatát! Átható, finom fűszerpaprika illata keveredett a cirokseprűk jellegzetes aromájával a kötő-műhelyben. Zacskóba tettük, hazaindultam...a benzingőz kitartott a kocsiban végig... hazaérve kibontottam, óvatosan beleszagoltunk, a gyerekekkel megkóstoltuk. Egy mákszemnyi elég belőle... Ez nem olyan szokásos gyíkfing erős-fűszerpaprika ám! Ez borsodi paprika! Megedzette a sok viszontagság, a nyári hőség, és most az élet összes ereje egy harminc dekás zacskóban várja a felhasználást. Ez az első olyan fűszerpaprika a háznál, amit mi termesztettünk! A lányom felragyogott, hogy ez jobb, mint a chili, és össze is szedte a hozzávalókat, holnap mexikói csípős húsos-pite lesz ebédre!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése