Meghívtak minket Nagyhegyesre, az első ízben, hagyományteremtő céllal megrendezett Karácsonyi Forgatagra. Ez egy olyan rendezvény, ahol a gyerekek, és a falubeli felnőttek műsort adnak, vendég előadók lépnek fel, valamint a helyi kézművesek bemutatják portékáikat, kóstoltatnak.
Először vegyes érzelmekkel gondoltunk rá, hiszen mi nem vagyunk hegyesiek, nem akartunk beletenyerelni senki dolgába. De aztán mégis elmentünk, és nem bántuk meg. A hegyesi emberekben jó kedvű, vendégszerető népeket ismertünk meg. A két, egymást követő délután megtartott rendezvényre kijött a falu nagyja, és végignéztek mindent. Megismertük a mellettünk kiállító Esztit és Attilát. A hideg miatt táncikáltunk egy kicsit a zenére, de ez csak amolyan toporgás volt... Aztán megkóstoltuk a borokat, amiket vittem, majd előkerült egy kis pálinka valahonnan Atillától. Aztán Levente barátom készített egy fazék forralt bort. Az arra járó ismerősök csodálkoztak, hogy nem kerül pénzbe, és hálásan kortyolták a forró, fűszeres italt.
A második nap reggel verőfényes napsütés volt, Elmentünk Leventével a hajdúszoboszlói meleg vizes fürdőbe. Élveztük a gyógyvíz áldásos hatását. Délután feltámadt a szél, egy kicsit elkenődtem, hogy amit a víz helyrehozott a vállamban, a szél újra elintézi, de estére szerencsére kifújta a mérgét. Esztiék meglepetéssel álltak elő: a férje tárcsán sütni kezdett. Füstölt szalonna pirult a hatalmas vaslábasban. Amikor kiadta a zsírját, a szélére húzta, majd csirkehúst sütött benne. Amikor kész lett, hagyma pirult üvegesre. Közben az illata betöltötte a sátrat, már alig várta mindenki, hogy készen legyen! A hagymára rákerült a paprika és a paradicsom, majd amikor megsült, elősütött krumpli került a kupac tetejére. Amíg összemelegedett, házi kolbász karikák kerültek a tárcsa szélére körbe. Mire minden zöldség készre sült, a kolbász mindkét oldala is szépen megpirult. Addig kiszaladtam a kocsihoz, és a sátorhoz vittem a hordós káposztát, amit vittünk.
Közben megint készült egy nagy adag forralt bor, és egy hosszú nyakú üvegben került jóféle sárgabarack pálinka is. Ment a bolondozás... Annyit vigyorogtunk, hogy már fájt az arcom... A tárcsára végül, a kupac tetejére rákerült az előzőleg leszedett pirított csirkehús. Összerottyant az egész, aztán mindenki szedett magának, mellé friss hordós káposzta... vérré vált bennünk a hidegben. Úgy ettük, mint aki sosem evett! Finom is volt, meg kell hagyni, hiába osztottak ingyen bejglit (azt is megettem), ebből kétszer szedtem! Remek emberekkel találkoztunk a nézelődők közt is! Nem hiányzik a humor belőlük, és értékelik a kézműves, magyar termékeket. Nagyon élveztük, jól éreztük magunkat! Annyira, hogy elfelejtettünk fotózni is, csak ez a kettő készült.... Köszönjük hegyesiek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése