Nátronlúgos szappan

Az egyik legkorábbi és azóta is tartó Facebookos barátságunk a szappanfőzésnek köszönhető. Próbáltam elkövetni a főzött szappan elkészítését, kisebb-nagyobb sikerrel, és jött néhány ember megnézni, megtanulni. Aztán rájöttünk, hogy a "hideg" eljárásos szappankészítés sokkal egyszerűbb, gyorsabb, és ugyanolyan megbízható, mint a főzés. Úgyhogy az itt megismert Anita azóta is nagyon jó barátunk,és ő volt az, aki kipróbált és megmutatott nekünk egy hidegeljárásos szappankészítést. Csináltuk már azóta, igaz csak kétszer, de többször nem kellett, mert jelentős feleslegünk mutatkozik különféle háziszappanokból. Ugyanis nagyon sokat csak úgy kaptunk. És annyira azért nem koszoljuk össze magunkat, hogy gyorsan fogyjon. Most viszont felkérésre készíteni kellett pár darabot, és mivel régen csináltuk, elmentünk Anitához, hogy együtt csináljuk meg. Persze mivel neki nagyobb a rutinja, mi csak asszisztáltunk neki. Szóval elmentünk, és először is jól bepalacsintáztunk nála. Beszélgettünk a sparhelt melege mellett, megittuk a mézes mentateát, és nekifogtunk. Felolvasztottunk az egy kiló disznózsírt, kimértünk 380 g folyadékot, jelen esetben vizet, de lehetne ez gyógyfű főzet, vagy részben gyümölcs, zöldség lé is, meg 155 g NaHO-t. A NaHO-ot elkeverte egy viharvert fakanállal a vízben. Óvatosan bánt vele, mert maró anyag, és forróvá válik a vízzel elkeverve. nem méregetett ő semmi hőfokot, csak megtapintotta a kezével az edényeket, aztán beindította a botmixert, és elkezdte keverni a zsírt. Lassan beleöntöttük a lúgot, és 10-15 percig folyamatosan keverte. Mikor elkezdett pudingosodni a lötyi, belecsepegtettük az illóolajokat, és az egyik adaghoz kevertünk egy kis mákot. A máknak mechanikai tisztító hatása van, meg jól is mutat a szappanban... A mákos szappan citrom illatú lett, a natúr pedig mézeskalácsos.... Elvégre Karácsony közelít ezerrel. Kitöltögettük formába, meg tejes dobozba. Igen, tejes dobozba. Szépen visszahajtogattuk a papírt, így nem fázott meg a szappan. Néhány nap múlva Anita erre járt, és elhozta a szappanokat. A muffin formából, mivel szilikon, könnyen kifordította a nejem. A papírdobozt meg simán levágta a szappanról. Aztán jött a szeletelés.Először vékony pengéjű, éles késsel próbáltam vágni, de nem volt elég vékony, és ahogy belenyomtam a szappanba, elkezdte repeszteni. Úgyhogy abbahagytam. A fiam, aki nézte a műveletet, azt mondta, fűrészeljük inkább. Kiléptem a műhelybe, és megfogtam a pászító fűrészt. Aztán eszembe jutott, hogy még ha tisztának is látszik, tuti, összekeni a szép szappanokat, és akkor oda az ajándék... Eszembe jutott, hogy a piskótát vastagabb, erős cérnával vágtam el. Visszaslattyogtam a házba, és előszedtem a cérnát. És simán el lehetett vele szelni. Ha nagyobb gondot fordítok a méretezésre, akár egyformák is lehettek volna. De így teljesen rusztikusak lettek. Mindenkinek tetszett az eredmény. Tálcára raktuk, és az átadópultra tettük érni. hat hét, mire a maradék lúg eltűnik belőle, és használható lesz. Karácsony környékére pont jó lesz. Addig meg-megcsap az illata, amikor elmegyek mellette....