Bars...

Néhány napja átbillent valami a fiamban. Eddig is segített, amiben kértük, de amolyan gyermeki érdeklődéssel, és lendülettel. A lendület gyakran megtört, szinte az elején. Aztán mostanában változni látszik a dolog. És a jó irányba. Már ha ez a jó irány...
Az egész a kaszálással kezdődött... Én kaszáltam a géppel, ő és a nővére gereblyével és villával kupacokba húzta a száraz, elvénült füvet. És nem nyafogott, hogy mikor mehet már... Aztán az akác oszlopokat nyúztuk, és elég nagy lendülettel segített is. majdnem végig. én is belefáradtam rendesen, nem csodálom, hogy a második , rásült kérgű akácnál lemerült benne az elem... De nem nyafogott akkor sem. ott maradt, és teljes testtel fogta a rönköket, hogy ne billegjen a fűrészbak, míg nyúzom a fát. Átvinni is segített a tanyára.
Mostanában eléggé fájdogál a nap végére a hátam... a téli tetőrakás kamatát fizetem vele éppen... Mondtam neki, hogy jöjjön már át velem délután, mert nem bírok lemászni az aknába, megnyitni a vizet, hogy megitassak... és felállt a játék mellől, felcihelődzködte a kezeslábasát, és jött... én meg szóvá sem mertem tenni, csak lestem, hogy mi van...
és azóta minden nap jön, lassan már szólni sem kell neki. Tesz-vesz, világít, lemászik, megnyit, elzár, kimászik, visszateszi az akna fedelét... Már kérdezgeti, hogy megpróbálhatja-e a fejést...
A elmúlt hétvégén elég kevés időt tudtam idehaza tölteni, a munkahelyemen kellett lennem. De vágni kellett tűzrevalót, haza kellett hozni, be kellett szalmázni a nagy jószágok alá, és a fát, amit hazahoztunk, be kellett hordani, hogy meg ne ázzon...
Átmentünk a tanyára, vittünk négy bála szalmát. Az egyik leesett a tanya kapujában, és mire betoltam a kiskocsit, ő becihölte a bálát . Aztán szalmáztunk. És itattunk. nem kellett neki mondani, hogy másszon le, ment magától. Míg megitattam, visszazárta az aknát, és kinyitotta a kiskaput, ami hátra, a bálákhoz vezet. Januárban bontottuk meg az első nagy körbála kukorica kórót. Körben, tíz centi vastagon átázott, még tíz centi vastagon penészessé vált. Leszedtem róla a rossz részt, amikor etettem. És most már elfogyott két bála, visszamaradt a sok selejt. Mielőtt etetni kezdtünk, a nagy batyuruhát leterítettem, és elkezdtem villázni rá a selejtet. Hozta a másik villát, és rakta ő is. Kérdezte, hogy ez miért nem jó. elmondtam, hogy beteg lesz tőle a jószág. Azt is kérdezte, hogy akkor mi lesz ezzel... Szemét? Nem, nem szemét, mondtam neki. Kivisszük , ahová a rossz szénát a rétről, és komposztot csinálunk belőle. Mert ez a rossz takarmány így is életet tud adni.
Tudomásul vette. Mikor tele lett a batyu, megfogtuk egy-egy sarkát, és húztuk, mint a dögöt... Lett vagy öt forduló, és végig villázott. Aztán maradt még a kupacban három etetésre való jó kóró is, azt bevittük. Megetettünk. Aztán fát szedtünk, és összefűrészeltem. Ő meg rápakolta a kiskocsira. Mikor tele lett, haza indultunk. Amikor hazaértünk, mennem kellett a műhelybe, mert volt egy kis dolgom, rá bíztam a fa behordását. Megoldotta...
Aztán este beszélgettem az asszonnyal. Azt mondta, hogy reggel kérdezte a fiam tőle, hogy miért kell neki dolgozni, miért kell segíteni. nem felháborodva, csak kíváncsiságból. Az asszony ezt válaszolta neki:
- Azért kell dolgozni , kisfiam, mert ettől leszel jó ember. Ettől leszel igazi férfi, és mert dolgozni, teremteni jó...
Nagyon élvezem látni, és átélni most ezt. Látni, ahogy a helyére billennek a dolgok benne. Nem tudom, hogy mennyire lesz maradandó, vagy hogy mennyi marad meg benne végleg. Azt sem, hogy így akar-e élni, akarja-e csinálni azt, amit mi ketten csinálunk az anyjával. de látom rajta már néha, hogy érti. Érti, mi miért történik, mi mit eredményez, és hogy ebben az egészben van sok jó is. Nem csak a gürit látja már, hanem az eredményt is. és mérlegel. Mérlegeli, hogy a sejtett eredmény megéri-e a sok munkát. És már néha az eredmény felé billen....