-Óóóóóóó!!!!!-mondta grimaszolva, miközben a pulóveremet nézte.
Gyorsan végignéztem magamon, hogy mi lett rajtam ennyire csúnya... És a mellkasomról egy fitt poloska nézet farkasszemet velem.
-Király! Hát te?- kérdeztem vigyorogva. Az asszony már szagolta is a saját pulcsiját.
-Öööökhöööö!! - mondta öklendezve, és már cibálta is le magáról. Miközben szentségelve ment a mosókonyha felé.
-Itt is van egy!-mutatott a nappali padlójára. Mentem , a teraszajtón kipöcköltem az utasomat a szabadba. Szárnyát bontva ellavírozott, még láttam, amikor becsuktam az ajtót.
Az asszony még mindig mondta az áldást. Megszagolta a vékony pulóvert is, ami rajta volt a vastag alatt:
-Ööööökhööööö....-szintén öklendezve szedte le magáról. Nagyon jó az orra, különösen most, teljesen sokkolta a poloska...
Addig, míg hámozta magáról a pulóvert, próbálva úgy, hogy ne érjen hozzá sehogy se, kerestem egy fecnit, és a gyalogoló poloska elé tettem. Ő meg szinte megörült neki, lehet a fehér szín tetszett meg, nem tudom, de ahogy érzékelte, felgyorsított, és a papírra érve megpihent. Apró csápjai érdeklődve kalimpáltak. Követte a társát a teraszra.
Bezártam az ajtót. Addigra az asszonyon már csak egy vékonyka atléta volt. De ezt is megszagolta, és harmadjára is elmondta:
-Ööööökhöööö.... -És ezt is lerántotta magáról.
-Na ezt nem gondoltam volna! - nézett rám kérdőn - Hogy egy poloska képes levetkőztetni...
- Nagyon vicces... fancsalgott, egy szál ciciben, és indult az emeletre.
Levettem én is a pulcsit, meg a pólót is, és kiabáltam neki:
-Hozz egy pólót nekem is!
Aztán felöltöztem, végignéztem az új ruhámat, mielőtt megöleltem volna megint az asszonyt, és egy csók után mentem a dolgomra.
Ébred minden. Még a poloskák is. Érzik, hogy még néhány nagyobb szívdobbanás, és dübörögve elindul az élet megint. Vége az eddigi viszonylagos nyugalomnak. Még a méhek is kidugták az orrukat, szétnéztek. Lassan ők is megindulnak. és ha ők sem tétlenek, megérkezik a tavasz visszavonhatatlanul...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése