Telik a konyha....

Hol is kezdjem?...
Annyi eső leesett mostanában nálunk, hogy a malacok kopoltyút kezdtek növeszteni az úszóhártyák mellé... Nem szeretjük a halat annyira, így átpateroltam őket egy teljesen fedett helyre. A kocák is fedett helyen vannak, csak a két fedett hely van egymástól viszonylag messze. Gólyalépésben kell közlekedni köztük, gumicsizmában, de óvatosan lépkedve, mint aki lopakodik... Ha határozottan trappolok, a lábam közt felspriccen a létyó az udvarról, és úgy nézek ki, mint akinek híg a széklete, és nem találja a budiajtó kulcsát... Szóval abbahagyhatná már a sírást az ég, és mosolyoghatna egy kicsit...
A marhák és a ló jól vannak. A Cirók szépen tejel. Csillag két hetes. És már majdnem kétszer olyan széles, mint amikor megszületett. Külön kellett volna vennem, de eddig nem tettem. Ki akartam próbálni valamit... ki is próbáltam. Az anyjával hagytam, és reggel, este fejtem. Egyszer fordult elő, hogy nem volt nekünk tej. Egyszer meg az, hogy csak egy liter. Általában kettő és négy liter közt fejek, egy-egy alkalommal. Így a borjú is szépen fejlődik, az anyja sem ideges, és nekünk is lassan több tejtermékünk van, mint kellene... Viszont véget ért a jó világ a borjúnak! Mert ficánkol piszkosul. eddig muris volt, de ma ki kellett neki osztani egy pofont, mert rám tolatott, és vesén küldött, csak úgy barátilag , fejés közben... Na a füles után megszeppent, és duzzogva lefeküdt inkább... Azt hiszi vicces volt, pedig nem...
Szóval tejtermék...
Tegnap reggel csúcsot adott a Cirók, a boci mellett öt litert fejtem tőle. Ez már olyan mennyiség, amit érdemes fölözni. Öt literes befőttes üvegbe töltöttük, hűtőbe tettük, hogy feladja a tej a fölét. estére szépen lehetett is látni, hogy különvált a tej és a tejszín. Sűrű, erős, fehér tejszín ült az üveg tetején. És nem kevés!!! Az öt literből valamivel több, mint fél liter tejszín lett. le is szedtem, és kitettem a melegre, megaludni. ebből lesz a tejföl. Tejjel már egy hete főz az asszony. Akkora adag tejbegríz készült tegnap, hogy mára is maradt belőle! És ez nálunk még soha, mondom SOHA nem fordult még elő!
Aztán ott a sajt... Eredetileg azt akartuk, hogy trappista lesz , kultúrát tettem bele, aztán beoltottam, az alvadékot daraboltam, hevítettem, leszűrtem, préseltem, ahogy kell, viszont nem bírtuk ki, hogy sokáig érleljük, így a sófürdő előtt nekikezdtünk. Nem lesz érlelve...





Aludt tejet két kanállal lehet enni, és az első túrós tésztán is túl vagyunk, pirított, füstölt szalonnával...




Lassan feltöltődik a konyha. Illetve a kamra és a hűtő is. Már több liter savó, édes és savanyú vár a dagasztásra. Ma már nem is bírta tovább a nejem, és két nagy tepsi kakaós csiga került a sparhelt sütőjébe.


A tésztája puha, omlós, és az illata.... betölti a házat. Bizakodva nézünk a tavasz felé! A tanyán mindig járok egy kört, és alig várom, mikor engedi az idő a munkát! A méheket lesegetem. Még nem járnak ki, mert vagy esik, vagy hideg van, vagy esik és hideg van... A kaptárak alsó kijárósak. Mindegyikbe belestem, és az egyikben sok elhullottat láttam... Emiatt aggódok. Nem tudom, mi van velük. Lehetne már jobb idő, hogy ki lehessen nyitni a kaptárat, és belenézni, miben lehetne segíteni nekik! 
De egyenlőre marad a bizakodás, hogy nincs komoly bajuk. Szerencsére komoly fagy nem volt, illetve sokáig nagyon erős fagy nem volt. A telepített gyümölcsfa csemeték nem fagyhattak ki. A sok víz legalább arra jó volt, hogy beiszapolódtak rendesen. Remélem mind kipattan majd tavasszal. Most oltóágakat gyűjtök. Nálunk még lehet, nincs későn nekik. Van néhány régi fajta a környéken, amit szeretnék, ha lenne nekünk is. Eddig nagy, fehér ringlót, korai mandulát, és egy nyári almát szereztem. Mindegyikből több ágat. Szépen betekertem a vágott végüket nedves papírral, és nejlonzacskóban, feliratozva bekerültek  a hűtőbe. 



Holnap még kapok árpával érő körte és citromkörte vesszőket. Aztán indulhat az alany keresés! Mert alanyom még nincs mindegyikhez. Ígértek birseket, azok jók lesznek a körtékhez, és talán a nyári almához... A szilvához van. Viszont a mandulához nincs. Majd kerül... Aztán ha lesznek alanyok, olyan lesz, ami sose vót... Oltani fogok. Lövésem sincs, hogy kell, de ígérték ketten is, hogy megtanítanak. Aztán már csak a Jóistenen múlik, hogy megfogannak-e...
Még meg kell metszeni a szőlőt a tanyán, meg rendbe tenni a fákat, és itthon is van pár barackfa. 
A barackost már megcsinálták. Szerencsére volt két szép, tiszta nap, így készen lett időben. 
Mondtam már, hogy várom a tavaszt? Ja, mondtam...


6 megjegyzés:

  1. Nagyon szeretem a blogodat! 30km-es körzetben lakunk hozzátok, itt is dagonya van! Kitartást! Majd lesz még jobb idő is! Üdv: Ibolya

    VálaszTörlés
  2. Ennek örülök! Mármint ha szereted, amit írok. A dagonya meg elmúlik lassan. Legalábbis remélem.

    VálaszTörlés
  3. Nagyon szeretem olvasni, amit írsz. Olyan, mintha a tanyasi élet maga lenne az önfeledt kacagás. Pedig nem. De érzem, hogy te, ti szívvel teszitek a dolgotok. Majdan én is igy szeretném.
    Szép Kikeletet!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát nem fenékig tejfel, az biztos. De inkább a szebbik arcát nézem, úgy könnyebb elviselni.

      Törlés
    2. Hát nem fenékig tejfel, az biztos. De inkább a szebbik arcát nézem, úgy könnyebb elviselni.

      Törlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...