Kutyafuttában...

A nagy bocivárás izgalmában teljesen elfelejtettem írni... Illetve nem magát az írást felejtettem el, hanem mint folyamatot gyakorolni. Na szóval:
Az élet rohan körülöttünk, unatkozni csak szánt szándékkal lehet. A tavalyi évet 33 disznóval zártuk. Nem kell megijedni, ezek csak kis csüngőhasúak, de akkor is sokan voltak. Aztán elkezdtük szelektálni a társaságot, mert nagyon sokat ettek, és ennyi nem kell. A végére maradt hat koca, és kilenc kismalac. A kocák közül sem akarom mindet megtartani, csak a három legjobb anyát. Mindegyik kap egy esélyt a bizonyításra. Szerzek egy idegen kant, és csak akkor eresztem rájuk, ha már a tanyán lesznek. Addig csak had gömbölyödjenek. Ahányszor jött hozzánk valaki hétvégén, mindig azt látta, négy héten keresztül, hogy már megint disznóvágás van... Jól megy Czudaréknak...
Szó se róla, a fagyasztóba már nem fér, a füstölő majd tíz napot ment, és eddig csak a kolbász, a szalonna van csak felfüstölve. A sonkák sós lében érnek, a szalámit meg majd csak két hét múlva töltjük be, amikor a sonkát is lehet füstölni, hogy egyszerre lehessen.













Az eddigi "mérleg" : 50 kiló hurka, 12 kiló kolbász, 4 kis sráf szalonna, nagyon kevés tepertő, és még kevesebb zsír, az asszony legnagyobb bánatára... Rengeteg húsos csont, 6 darab sonka, csont nélkül az egész majd 4 kiló. Most sokan mondhatnák, hogy hát ez nem sok.. Nos, valóban. De nem is voltak sem nagyok, sem kihízottak a disznók. És ezek a kis kötözött sonkák pont egy adag négyünknek.Már hogy darabonként. Húsvétig el is fog fogyni.


Aztán haladtunk szép csendben a tanyával is. Illetve a takarítással, és a bontogatással. A bontásba nem lendültünk olyan nagyon bele, mert az idő is nemszeretem volt, meg úgy gondolom, kikínlódtam magam októbertől decemberig Miskolcon, a hidegben. Január negyedikén még a tetőn guggoltam-ültem többedmagammal, és cserepeztünk... Mindegy is, szóval nem akartam tovább a hidegben kínlódni. Mindenesetre a nagy házban majdnem mindent szétszedtünk, összevágtunk, bezsákoltunk, kitakarítottunk, elvittünk. Már csak egy szoba van rendezetlenül, illetve egy másikban van egy csomó fakeretes régi matrac... Nem tudom, szerintem ezek a népek gyűjtötték az ágyakat... ha nagyon szétnézek a portán, legalább húsz ágy matraca van szerteszét... nem olyan nagy baj ez. Egy fél nap rámolás, meg kardozás a láncfűrésszel, és egy hétre megint van tüzelőnk... Minden évben kb 100-150.000 Ft-ban van a fűtésünk. Na, idén nem került egy vasba sem, mert mindent megadott a tanya. De szerintem sanszos, hogy még jövőre sem kell venni egy darab fát sem!

Volt itthon néhány akác oszlop is. Még ősszel vettem, hogy majd lesz belőle ez, meg az... A kéreg még rajta volt, így egy szép napos hétvégén, amikor éppen biztonságban voltak tőlünk a disznók, a fiammal lenyúztuk a kérgeket. Át is vittük láb alól a tanyára a csupasz rönköket. lassan kezdhetjük összerakni a szénatározót odaát.






Aztán tegnap és ma végre oda jutottam, hogy a tanya mellett kibérelt ős-gazost végre elkezdtük letakarítani. Ilyenkor azért jó, hogy van benzinmotoros kasza, és nem kézzel kell küzdeni ezzel az egésszel. én rendre vágtam az elszáradt növényeket, míg a család kupacokba gereblyézte, villázta. Délutánonként, ha az idő engedi, szépen meg is tudjuk csinálni. Van rajta néhány bokor, de meghagyom árnyéknak, meg hát minek küzdjek vele... Majd a ló, meg a tehén elintézi úgyis! Aztán majd kiszedem, ami marad belőlük. 












És mindezek közben, a disznóvágások, takarítás, fakérgezés és kaszálás alatt, nagy titokban, szépen csendben a kazánházban meglepetés készült. Egy kicsit el is feledkeztünk róla, megmondom őszintén... Néha löttyintettünk a zsákok alá egy kis vizet, hogy ne száradjon ki, és ennyi... Aztán csak eszembe jutott, és alánéztem a fóliának, mi van a gombazsákokkal... és barátom... minden zsákon hatalmas csokor laska nézett velem farkasszemet! A nejem leszedte azokat, amiket le kellett. Egy nagy tál pörkölt, egy rakott gombás húsos nemtudommidenagyonfinom, meg három zacskó gomba, ami a fagyasztóba ment, lett belőle. És a fele még ott van a zsákokon... 







Röviden ennyi. Lassan bejön a hosszabb nappal, így lesz megint kedve az embernek ténykedni. Akkor majd nem zsúfolom egybe így a mondandómat. mondjuk most tényleg nagyon fáradt is voltam, mert a két-három óránként (éjjel is!!!) marhavizit kivette a zsíromat... 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...