Kisgömböc...

Karácsony környékén a disznóvágások ideje is van, nem csak a szeretet ünnepe. Olyankor töltenek hurkát, kolbászt, és néha gömböcöt is. Nos, mi most kombináltuk a kettőt... Mármint a szeretet ünnepét és a gömböc töltést. Nagyon formás kis gömböcöt sikerült tölteni. És mint a népmesében, folyton éhes, mindent megeszik, é egyre csak nő!

Már alig várom, hogy megérjen!! Akkor majd kézbe veszem, és mind megeszem! A kis kezét, a kis lábát, mindenét!

Mindenhová magammal viszem majd, megmutatok neki mindent! A tehenet, a bocit, a lovacskát, a nyuszikat. Meglesem majd az első lépéseit. Remélem elkapom majd a pillanatot! 

megtanulom majd a nyelvét, amit csak kevesen fogunk érteni, de azért elegen.

Fogom majd a kezét, ha sétálunk, és a nyakamba veszem majd, hogy ellásson olyan messze, amennyire csak szeretne. és feldobom majd, aztán elkapom. Hogy nevetve szálljon, és biztos lesz majd benne, hogy nem ejtem el, ott leszek, hogy elkapjam.

Mesélek majd neki, minden este. Hiszen a másik kettő gömböcnek is meséltem. Mire ovis lesz a kis gömböc, addigra tudni fog majd húsz-harminc mesét....

Felkelek majd, ha este sír, és megvigasztalom. Segítek majd rajzolni neki, meg virágot szedni. És csinálok neki majd hintát, meg homokozót. vagy csak engedem, hogy mezítláb szaladjon a fűben.

És ha esik az eső, gumicsizmát kap majd, hogy ugrálhasson kedvére a pocsolyában. És megmutatom majd neki a csillagokat. Elmondom azok neveit, amelyiket ismerem. És mesélek majd neki a Holdról. hogy sajtból van...

Mindent megkóstoltatok vele, amit én is eszek, hiszen apától minden finom...

Persze anyától is, de apa is ott lesz...

Ilyen ez a kis gömböc. Minden este, reggel és napközben csak megsimogatom, és elmondom neki, hogy szeretem.... 

Alig várom, hogy szemébe nézhessek!