Sajtra fel!

Csillagról és Cirókról régen szóltam... Nos a borjút végül is az anyja alatt hagytam. Emlékeztem rá, hogy a nagyszüleim is mindig külön vették, de már egyiken sem élnek, így az okát nem tudtam meg tőlük. Sokan adtak tanácsot, olyanok, akik gyakorlatban, évek óta foglalkoznak marhatartással, borjúneveléssel. Ők is azt mondták, hogy vegyem külön, és etessem. Ki akartam próbálni azt, amit az egyik barátom tanácsolt, hogy hagyjam az anyja alatt. Nekik is van több marha is, és ők így csinálják. Azt gondoltam, hogy jobb lesz , mert végül is csak az a természetes, ha egy növendék az anyjával van. Február 6.-án született Csillag. Az első héten fejegettem Cirókot, és a föcstejet gulásztának csináltuk meg. Már persze csak azt, ami nem kellett a bocinak.

Aztán reggel-este mentem, és fejtem, mind a négy negyed tőgyet. A harmadik hét végéig jutott is tej. Már ha Csillag nem szlopálta ki, amikor meghallotta, hogy jövök...

Aztán a negyedik hét elején nem volt tej. Mindent megevett a borjú. No, ha így van, akkor így jártunk, gondoltam, nyolcadik hetes koráig majd megleszünk nélküle, majd akkor leválasztom. 

Ez volt az elmélet....

A gyakorlat viszont mást kezdett mutatni. A 27. nap körül Cirók egyre többet feküdt, és a darán kívül nem volt hajlandó megenni semmit. A borjú jó húsban volt, ette már a darát is, és szálazott is, ahogy kell. Az látszódott rajta, hogy szopik is, mert majd kicsattant. Cirók viszont kezdett összeszakadni. Egyre vékonyabb lett. Az ok, hogy a fríz csontos, és megzuhan minden tehén, amikor szoptat, de már nekem nem tetszett, ahogy kinéz. És baromira idegesített, hogy nem eszik. Úgyhogy Csillag részéről ráb@szás következett. Mindent megkapott Cirók, betegnek nem vlt beteg, csak nem evett. Arra kellett következtetnem, hogy a borjú zsarolja túl. Állandóan szopna, és inkább leül, csak ne kellejen tűrnie a lökdösést. Mert azt tudni kell, hogy eleinte aranyosakat öklel az anyja tőgyébe, ami megindítja a tejet, de ahogy erősödik, hatalmasakat lök rajta. Van, hogy felugrik tőle a tehén. Érthető, hogy a kis hülye már elviselhetetlen volt egy idő után. 

Szóval deszkákkal, szegekkel, zsanérokkal, fűrésszel felfegyverkezve megjelentem március 6.-án a tanyán, és egy fél óra alatt elzártam a borjút. Aznap Cirók mindent, de MINDENT megevett, amit elé raktam, pedig nem volt kevés!!

Legurított rá 40 liter vizet...

Reggel is fejtem, és este is, de csak a két negyed tőgyet. A másik kettőre ráeresztettem a borjút. Megint majd fellökte az anyját, de most tűrte, és egy perc alatt kiszívott mindent a tőgyből. én bezzeg egy negyed órát kínlódtam azzal az öt liter tejjel! Ő meg egy perc alatt laposra szívta az anyját...

Száz szónak is egy a vége: nekem ne jöjjön senki azzal, hogy szívtelenség elvenni az anyjától a borjút! A gyakorlat azt mutatja, hogy el kell!!!! venni. Mert tönkreteszi a tehenet, ha alatta marad. Legalábbis istállóban biztosan. A legelőn tartásról nincs tapasztalatom, így arról nem nyilatkozom. Viszont!

Azóta minden nap hozok tjet. Reggel 4-5 liter, este 2-3 liter van. Mostanra telítődött a konyha, így el kellett gondolkodni, mit csináljunk ennyi tejjel...

evidens, hogy sajtot. De nem gomolyát, hanem érlelt sajtot. Kultúra maradt még itthon, oltó is akad. Volt egy sajtformánk, amit egy műanyag ételhordóból sikerítettem, még annak idején, megboldogult kecskézős korszakunkból, de préslap már nem volt hozzá. A 12 literes fazék tele volt tegnap este alvadékkal. És ez a fél liternyi kis forma kevésnek bizonyult...

Úgyhogy szedtem elő még ilyen ételhordót, és csináltam formákat, vágtam préslapokat. Bükk rétegelt lemezből. Ma este szedjük ki a présből a két sajtokat, és készül nekik a sófürdő. Már rendeltem sajtviaszt is. 

és most gyűlik a következő sajtokhoz a tej...