De idén eleve máshogy kellett megközelíteni a trágya kérdést, mert ugye felszabadult a terület, legalább három éve esélytelen volt minden zöld színű kultúra megtelepedése a két bélpoklos mellett.
Így most tisztának mondható. Biztos vagyok benne, hogy vannak gerilla gyommagvak, akik csak az alkalomra vártak, hogy ne legyen zabagép fölöttük, és végre kitörhessen a forradalom.
De egy kicsit azért megnehezítettem a pályát nekik. Ahol a tehén volt, valami miatt kicsit tömörebbnek tűnt, így valamelyik délután felástam. Eléggé szalonnás lett, így nekieresztettem a rotációs kapát, szépen elkeverte az érett trágyát és a földet. Aztán másik délután végigszaladtam a letaposott lótrágyán is a rotációs kapával, ami szépen fel is lazította.
Aztán ma lapátot és furikot vételeztem a raktárból, és a fiam kíséretében munkára jelentkeztünk a trágyakupacnál.
Van egy jó nagy update gereblyénk. Nehéz, mint a dög, és olyan fogai vannak, hogy a kardfogú tigris csak tejfogú kiscica ahhoz képest. Na ez lett a munkaeszköze a gyereknek, mert a lapátolás kicsit lassan ment neki. Nekem is, de legalább ő pihent így többet, mert a gereblyézés gyorsabban ment.
A helyzet a következő volt: trágya nem volt mindenhol, mert a ló egy okos állat, egy helyre végzi a dolgát. igaz, hogy hiába raktam kupacba, ott az udvaron, hogy kisebb alapterületen legyen, valamiért neki szimpatikusabb volt széttúrni vissza nagyobb helyre. Aztán ráhagytam.
Úgyhogy a többi, trágya mentes részre kellett vinni a fellazított matériából. Én lapátoltam a furikba, elvittem, kiöntöttem, Bars meg elterítette, kb 3-5 cm vastagon. Szalma, széna, vagy kóró nem volt benne, mert Kesely mindent, de mindent megevett, ami ehetőnek nézett ki.
Aztán amikor végeztünk, a rotációs kapa megint táncolt néhány kört, és jó mélyen fellazította, elkeverte a dolgokat. Hála Istennek most nem rendesen működik a kapa. nem jó a kuplungja. Csak gyorsan tud menni, meg sehogy. A gyorsan menés most kifejezetten jó, mert apróra töri a talajt. és nem is nagyon kell rohanni utána, mert néha gondol egyet, és el akar jutni Kínába. Csak ugye ő lefelé, a legrövidebb úton gondolja mindezt...
Na mindegy... készen lett ez is. Elkértem az update gereblyét, és megcsináltam az ágyásokat. Na ekkor kezdett el elszomorodni az idő...
Négy kis, egyenként öt soros ágyást csináltam. Egybe ment a petrezselyem, kettőbe sárgarépa, és az utolsóba a sorozatos kudarctól nem tántorítva paszternákot tettem. A fejem fölött már fújt a szél rendesen, de szerencsére a deszkakerítés lent tompított rajta. Még jó, mert még az ukránoknál is kelt volna a petrezselyem magomból. Elkezdett csapkodni az eső...
De jó!
Gyorsan betakartam a magokat, és a sorhúzóval a legnagyobb ágyást céloztam meg. A borsót akkor is elvetem, ha leszakad az ég!!!
Gyorsan meghúztam a vető sorokat, és közben elállt az eső szemetelése...
A fiam szórta a borsót, én meg becsoszogtam az elvetett sorokat.
Még mindig nem esett... meghúztam a két hagyma ágyás sorait, megmutattam a gyereknek, hogy milyen távol dugdossa egymástól a hagymákat, és megkapta a vöröset, én meg a lilát fogtam a kezembe. Igen ám, csak a lila hagyma elveszik a földben.... Kerestem egy karót, és keresztbe raktam a sorokon. egyszerre három sort duggattam, és pakoltam a karót, minden keresztbe-sor után. Mikor a vége felé jártunk, megint elpityeregte magát az ég...
Betemettük a hagymákat. Már nyolcvan százalékos a siker! Vettem egy kiló fokhagymát is, csak ugye nem gerezdekben volt, hanem fejesen. És természetesen nem szedtem szét előre...
Nekiláttunk leszedni a száraz külső héjat, ami egyben tartja a gerezdeket. Remélem az íze is ilyen erős lesz, mint az volt! Ez egy különleges, acél és gumi istentelen keveréke héj lehet, mert nagyon nehezen akart lejönni. Ha odacsaptam a fejnek, egy-kettő cikk tönkrement, úgyhogy ez a módszer a konyhában remek, de az életet kiöli a cikkekből... Kibogarásztuk... közben egyre csak szemerkélt az eső. Beküldtem a gyereket, nem hiányzik, hogy beteg legyen...
Elduggattam minden cikket. Pontosan elég volt a sor, és az ágyás hossz a darabszámhoz. Nagyon meg voltam elégedve. Meg ázva is... Úgyhogy összeszedtem mindent, elpakoltam, közben a sok guggolástól kinyúlt gatya folyton el akart hagyni, azt is cibáltam magamon... Végre bejutottam. Ledobáltam a gönceimet, megmosakodtam, vettem fel száraz ruhát...
Még mindig szemerkélt... De a mustár nem lett elvetve.
- Tudod mit? -mondtam a csomagnak, és felmarkoltam. kimentem az esőbe, és csak úgy elszórtam a föld tetejére a magokat.
-Nesze mustár! Ha akarsz, kikelsz így is.....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése