Szóval elrontottam a macskát.... A múltkor nem vártam meg, hogy befejezzük az evést, és kapott egy falatot az asztalról. Azóta elkezdett keservesen nyávogni minden étkezés alkalmával. Az, ha csak dörgölőzne, nem lenne idegesítő. Mert eddig is szerelmes lett mindenkibe, aki a konyhában ténykedett, ja, meg a szék lábába is, meg az asztaléba is... Sőt! Elkezdett játszani a lábunkkal, mint a kölyökmacska. De csak azért, hogy kapjon egy kis tejet, vagy ezt-azt...
De most már szinte megállás nélkül nyávog. Illetve nyávogott, mert az asszony nem tűri az efféle kihágásokat. Engem lepirított, Bodza meg kapott, vagy a papusommal, vagy a konyharuhával. Persze nem ütjük agyon, csak amolyan jelzés értékűen mellé csapkodunk, de szerencsére komolyan veszi. Már kezd leszokni róla...
A nyávogásról. A pofátlanságról, és a lopkodásról nem. Elég egy óvatlan pillanat, nem dugja a szekrénybe az asszony a mosogató szivacsot, vagy a rongyot, és már el is iszkol vele. Csak azt nem tudom, miért szereti. Mert megeszi! Tudjuk, hogy nem jó neki, de ő ezt miért nem tudja??
Tanácstalanok vagyunk ezzel kapcsolatban rendesen. Mert hogy a szűrőben nem hagyhatjuk benne a gézt, ami tejes maradt, az ok. Mert ugye tejes. De a mosogató rongy???
Szóval a vernyákolásról leszokik lassan. Egyet nyikkan, és már mutatja is neki az asszony a törlőt. Na, akkor megdermed, és befejezi a majúkolást.
De mindent bevet, ami csak a repertoárjában szerepelhet egy macskának, csak hogy kapjon valamit! Rettenetesen szerelmes tud lenni a székekbe! Ha nem ül rajta senki, el is taszigálja őket! Na meg az asztalláb. Abba nagyon tud ám dörgölőzni!
És a lábamba! Van úgy, hogy észre sem veszem, hogy produkálja magát! Hentereg a földön, mint egy kölyökmacska, és pofozgatná a lábam. Én meg a tejet tartom a vödörrel, és odébb lépve majd hasra esek benn. Már ígértem neki, hogy ha kiborítom a tejet, megpofozom...
Apropó tej, és kiborítás...
Olyan jól megy, és annyi tej van már, hogy tegnap azzal mostam fel a követ a konyhában. Ugye 5 literes befőttes üvegben tesszük a befőző automatába, ott hőkezeljük, és abban készül a sajt is. Tegnap este kivettem a benne lévő üveget, tele tejjel, és letettem a konyhapultra. Beleszerkesztettem a következő üveget a gépbe, és megfogtam a kivett üveg száját. Felemeltem, és nyúltam alá, hogy el ne ejtsem. Félúton járhatott a kezem, amikor az üveg feneke egy az egyben leszakadt. A tej meg ment mindenhová... fiókba, szekrénybe, szekrény mögé, szekrény alá, meg a fél konyha padlójára. Úgyhogy ez is megvolt, tejben már fürödtem. A vajat valahogy kihagynám...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése