Rend 1.0

Nos... A műhely az, ami legrégebbi kreálmány. Ez az épület adta nagyon sokáig a kenyeret. Volt 3-4 évem, amikor se szombat, se vasárnap, se ünnepnap ne volt. mindenkinek tegnapra kellett, meg gyorsan. Hajnal öttől dolgoztam, következő hajnal háromig. A nyár volt a legjobb időszak. kinyitottam a műhely ablakát, és hallgattam a 200 m-re lévő patak partjáról ideéneklő poszátákat. Egyszer-kétszer volt olyan is, hogy le sem tudtam feküdni. Annyi energiám volt akkoriban, hogy elképzelhetetlen. Ma már nem tennék ilyet. Sokszor gondolkodok, hogy ez a nagy gazdasági válság nem-e miattam van. A Jóisten azért küldte, hogy álljak le! És használt. Észhez tértem. Kevesebbet dolgozok, és ugyanúgy nincs pénzem, mint akkor....
De nem is ez a lényeg. A lényeg az, hogy a műhely a "válság" óta mellőzve van. Néha akad munka, amit ott végzek, mostanában szerencsére egyre több. Így fel sem tűnt sokáig, hogy egyre kevesebb helyen tudok állni. Aztán most, hogy a kasokat csináltam, már végképp nem fértem. Úgyhogy a nagy megújulást itt kezdtem el. Reggel nekilendültem, és elkezdtem az ajtótól befelé haladva rendezkedni, takarítani.
Nos... az alomvécébe hónapokig elég lesz a fűrészpor, és a forgács, amit felszedtem zsákokba. Azt hiszem harminc zsák lett egyenlőre. A szénatározóban van hely, oda szépen elhordta mindet a fiam, most este pedig elpakoltuk rendesen.
Sokan keresnek, hogy kellene ilyen kis hulladék léc... Na az pont nincs. Az asztalos műhelyben SOHA nincs hulladék léc. Amit már nem építek be sehová, az tűzifa. És a tűzifa érték. Éppen ezért amikor leesik egy-egy léc, kisebb deszka, beállítom a fűrész mögé. Hogy elférjek tőle. Egy darabig.... Aztán ha már akárhogy fordítom a fűrészt, nem férni, na akkor összefűrészelem a javát. Persze egy hét múlva jön majd valaki, akinek pontosan jók lettek volna az összevágott lécek...
Na ez az összevágás most elmaradt. Nem azért, mert nem volt mit. A cél az volt, hogy a műhely egyik felét kiszabadítsam. Ma is, meg holnap is munka miatt kell benne a tér. Úgyhogy a lécek a másik oldal kupacát gyarapítják egyelőre. Átválogattam a tábla anyagokat is, és néhány akác deszka is a fal mellé került. Leporoltam a falat, a lányok már alig látszódtak a portól... Mert ugye az asztalos műhely elképzelhetetlen lányok nélkül...
Szóval délután kettőre végeztem azzal a mennyiséggel, ami a ami cél volt. Aztán nekikezdtem a melónak, ami szintén a napi cél volt. És este kilencre végeztem is vele.
Holnap megint meló, és megint pakolás. Következik a Rend 1.1

Innen indultam reggel...

És ide érkeztem délután.

Egész felemelő érzés úgy dolgozni, hogy nem esek hasra semmiben.