Zsendice

Végre valahára itt a tavasz. Az igazi. Nem olyan tessék-lássék, tiszta eső, meg hideg.... bár a szél még szaladgál, de a napnak már így is van ereje.  A sok teendő felszaporodott a sok eső alatt, így bele kellett lendülni... Sosem érem utol magam. De már megszoktam... A napi rutin kezd megint kialakulni. Már automatikusan megy, közben jár az agyam. Megpróbálom kilogisztikázni, hogy is fogom tudni a dolgokat elvégezni. A javára egyedül leszek, illetve a gyerekek segítsége lesz, már amikor engedi majd bokros teendőik... A nejemnek most fontosabb dolga lesz, egészen szeptemberig. Aztán meg még fontosabb.
Szóval helyzetjelentés:
Az oltásokat a napokban el kell végezni. Még sosem oltottam gyümölcsfát, majd most kiderül, mennyire megy... A vesszők türelmesen várnak a hűtőben, az alanyok meg már érzik nagyon a tavaszt.
A nagyok jól vannak. Ma takarítottuk ki a helyüket. A napokban érkezik a szárzúzóval az egyik barátom, és rendbe teszi a legelőt mellettem. Tizen éve nem volt kaszálva sem szerintem. Aztán villanypásztorozás, és mehetnek ki legelni a gráciák. Cirók teje egyre több. Reggel már 11 litert adott, este nyolcat. Hol sajt készül, hol túró, hol csak aludt tej. Arra azért figyelünk, hogy a kávéba maradjon... Meg néha tejbegríznek, pudingnak....
Az asszony nagyon mérges volt, mert bár várta, hogy legyen tej, nem voltunk felkészülve edény ügyileg. Mert ugye reggel is , este is egy-egy lábas, vagy fazék, másnap megint. Két nap tejtermelésből már érdemes bajolni a sajttal... Csakhát nem maradt fazék a főzéshez, és morgott a nejem. Aztán előszedtem a kamrából az öt literes befőttes üvegeket. Akkor meg sokat kellett mosogatni...
Hogy ennek a nőnek semmi nem jó... Persze igaza volt, de ha ő moroghat, akkor én is...
Na meg a melegítés... Akkor most forraljuk, vagy ne? A sajtnak nem jó... Mérni kell... Figyelni, le ne égjen... Kifutott. Túlhevült. Nem állt össze a sajt. Vagy nem lett elég meleg, és akkor meg lágy maradt...
Nos, a sok baj között egyszer csak eszembe jutott, hogy rövidre zárom ezt az egész hacacárét. Behoztam a befőző konyhából a befőző automatát. És rögtön az üvegbe szűrtem a tejet, és már ment is az automatába. Igaz, hogy sajt ebben a sajtformában elég lapos lett, de végre töredéke a mosatlan, és nem kell rettegni a tej miatt, a hőfok miatt. Ha sajt, akkor kb 35 fokon pasztörizáljuk, majd mindenféle recept van a továbbiakban, idő, kultúra, oltó, meg mittudomén mik alapján. Próbálgatjuk. És egyre finomabbak a sajtok. Ma este például sikerült megkóstolni az első trappista ízvilágú és állagú sajtunkat. Nincs érlelve még, csak sóban fürösztve, de isteni finom!
Már kettő guriga , ami kicsit azért vastagabb, le lett kenve viasszal, és érlelés alatt áll. Csak el ne feledkezzünk róla, mint a barátom kecskesajtjáról... Két éve kaptuk. Azt hiszem, de lehet, hogy csak másfél... Vákuum csomagolt, mert neki van ilyen szerkentyűje. Amikor megkaptuk, éppen nekünk is volt saját sajt, és a hűtőbe tettük, hogy majd később. Mondjuk ilyen sok időre nem gondoltunk... Néha megtaláltuk, hol én, hol a nejem. Megnéztük, a csomagolása nem sérült, a színe nem lett csúnya, nem fújódott fel... visszatettük, újabb elfelejtés következett. Aztán a napokban megint felfedeztem. És mivel foglalkoztat ez a sajt érlelés téma, kibontottam. És gyereke.... A parmezán csak jelenthet neki!! Valamivel több lehetett, mint egy kiló, és két nap alatt majdnem mindet megettem. Szóval van remény. A sajtkészítésre. A jó sajt készítésére.
Ízre már közelítünk, állagra is jó, már csak az eltarthatóság a kérdés.
Most ez a sláger. a tejes cuccok. Sajt, tejföl, zsendice, tej... majd később lesz vaj is, meg tejszín, de amíg Csillagnak kell a fele tej, addig csak tejfölre futja.
Apropó, Csillag... Négy hetes volt, amikor külön zártam. Nem volt ordítás. Sem az anyja, sem ő nem kiabált a másikért. Néha, amikor fejtem, orrhangon , csendben csak annyit mondott: Mmmm.. Hogy az az övé, amit éppen elszedek... De csak a felét vettem el, egy hétig minden fejéskor kiengedtem, és a fele tejet megkapta a tőgyből. csak hát bika a kis drága, és olyanokat öklelt, hogy szegény Cirók mindkét hátsó lába a levegőbe emelkedett...
Úgyhogy rákapált a fiatalúr, mert nem engedtem cicire. Az első alkalommal kézből próbáltam itatni, de csak buborékolt a vödörben. Aztán rájöttem, az a baja, hogy ott vagyok. Úgyhogy rögzítettem a vödröt, és beleöntöttem a tejet. És messzebb mentem. Végignéztem, ahogy körbeudvarolta, érezte a tej illatát. Próbálta keresni a csecseket, de aztán rájött, hol is kell keresni a tejet, és megitta. Néhány napig így kapta az ellátmányt, mellé szénát is. Aztán egyik reggelre kiszerelte a vödröt, így mielőtt összetörte, kipróbáltam, megissza-e már, ha a kezemben tartom. Először kicsit meglepődött, de gyorsan éhesebb lett, mint meglepődött, és amit egy negyed óráig fejtem, tíz másodperc alatt megitta. Most már a fiamtól is elfogadja a tejet, csak a piros vödre legyen ott. Már néha meg is szagolja a kezem.

A zsendice a sajt savójában visszamaradt, lágy, kenhető "másodlagos" sajt. Sózható, fűszerezhető.

Cirók teje talpig megalszik. Minden este és reggel ez a sláger most.