Sajtfasírt

Az elmúlt néhány napban olyan tanácstalan voltam, mint egy kisközség a nagy cocializmusban... Ugyanis a jó idő megjött, és a meló annyi, hogy nem tudom sokszor eldönteni, melyik a fontosabb, melyiket vegyem előre a sorban. Végül döntöttem... Most egy hete lehet, hogy Laci barátom eljött és az Anya-tanyán megmetszette a szőlőt. Most már a gyakorlatban is láttam. Tudom már, melyik a letermett vessző, és mi az a csap, meg hány szemre hagyjam. Idehaza is van öt, vagy hat kis tőke, még nagyon fiatalok, azokat is megmetszette. Előtte nem sokkal a koszos barackokat metszettem meg én. A fiam néhány napja önként vállalta, hogy összeszedi a szőlő és barack vesszőket, ágakat, kézi kocsira rakja, és hazatolja. Úgyhogy azzal kezdtem, hogy felszabadítottam a kocsit. Összecsipkedtem a vesszőket, és kévéket kötöttem belőlük. Sokszor elgondolkodok, vajon kidobott idő-e, hogy ezekkel bíbelődök, de amikor kész leszek, és több láda kéve van előttem, értelmet nyer. Amúgy sem tart sok ideig, és jó néhány ebéd megfő majd rajta. Meg különben is! A szőlő és a barackfa adta ezt is, nem csak a gyümölcsét, és meg kell becsülni mindent!
Aztán megmetszettem a szedret. Nagyon hosszúra nőtt tavaly , és sok ága lehajlott a földre, és gyökeret is eresztett. Most meg kiszedtem mindet, mert telepíteni akarok a tanyára szedrest. Azt hiszem, húsz tő lett... Voltunk a piacon is, mert ribizli és egres bokrok kellettek. Sajnos csak kilenc ribizli volt, mire odaértünk, az egres meg piszok drága, úgyhogy nem vettem, csak hármat. Még majd a málnát fogom idehaza kiásni, és a tanyán elültetni. Most vödörben várja mindenki, hogy a helyére kerülhessen. Ja... tavaly dugványoztam fekete ribizlit, és hét-nyolc meg is maradt, úgy néz ki, úgyhogy mennek ők is a tanyára.
Aztán itt vannak a korai vetésű magok, meg a hagymák. Ezeknek is a földben kéne már legyenek, de szerintem még nem vagyok elkésve vele. Idén megint sok kert lesz, és mivel magam leszek rá jóformán, biztos, hogy erővel nem fogom bírni. Úgyhogy ésszel kell megoldanom. Az elmúlt nyarakat figyelembe véve, azokat a növényeket, amiket locsolni kell, olyan kertbe teszem, ahol van kút. Ahol meg nincs, oda meg hordani fogom a vizet. Csepegtető szalagos, takart megoldást csinálok. Kapálni nem kell egyáltalán, csak a közöket fogom damillal levágni.
A marha, meg a ló elkerültek a tanyára. Az itthoni kertben voltak elszállásolva, nagyon jól megtrágyázták, évekig pihent föld. És van egy kút a közepén. Ide szánom a borsót, hagymákat, a gyökérzöldségeket, meg a mustárt. Aztán majd ide kerül a sok palánta is. Azokat vastagon fogom takarni. van elég száraz növényi hulladék. Így nem kell gondolkodni, hová teszem a sok széna-szalma-kukoricaszár töreket, a nagyon beázott bálákat, és a három éves szalmabálát.
Szóval ástam egy szakaszt belőle ma, ott, ahol a Cirók szállása volt. meglepően könnyű volt, és jól is esett a mozgás. Akkor... A mostról inkább ne beszéljünk...
A rotációs kapára is szükség volt, így a tavaszi nagy generált megejtettem rajta, és már dolgozott is.
Majdnem elfelejtettem, hogy az első sajt, amit csináltunk, elrontódott. Szétesett a sós fürdőben, apró lett, mint a túró. és jó sós is... Magában szinte élvezhetetlen. Aztán azt találtam mondani a nejemnek, hogy mi lenne, ha csinálna egy kis fasírtot, amibe belekeveri a sajtot. Úgyhogy a lányommal nekiálltak, és az elrontott sajtból, darált húsból és némi apróra vágott vöröshagymából sikerítettek egy kis tál fasírtot. Sütés előtt megforgatták kenyérmorzsában, és került rá egy kis tökmag is. Soha nem tudjuk meg, milyen íze lett volna hidegen.... Most gondolkodhatok, hogyan is történt pontosan a sajt elrontás....