Álmodtam egy világot magamnak...

A lányom nemrég volt 18 éves. Már akkor is szembesültem vele, hogy felnőtté válik éppen. Tegnap a szalagavatója volt. Mintha csak tegnap lett volna a miénk is... ültünk a feleségemmel a második sorban, és néztük a műsort. Táncoltak. Azon vettem magam észre, hogy nem gyerekműsort nézek, hanem felnőtt férfiak, és nők táncolnak. És Istenemre, nem akármilyen nők! Csinosabbnál csinosabbak! Már a műsor sem gyerekes, nem az a kis aranyosan gagyi, mint az általános iskolában. Saját koreográfia, egyedi ötletek, ízléses jelmezek. És énekeltek is. De még hogy! Néha tiszta libabőr lettem. Veszettül jó hangú énekesek voltak köztük. Aztán verseket is mondtak. Minden arról a hatalmas keresztútról szólt az este, ahová ezek a gyerek-felnőttek elérkeztek. Most fog eldőlni, hová tovább. Lezártak egy életszakaszt, és fiatalos lendülettel kezdenek egy újat. Bevallom őszintén kicsit irigykedtem is ezért. Nem mintha sok dolgot másként csinálnék, de az a hatalmas potenciál, ami ott van most a kezükben, irigylésre méltó. Bármi lehet belőlük, amit csak akarnak! Csak akarniuk kell eléggé, és elindulni irányába. Nézetem őket, ahogy le-föl lépkednek a színpadon. A díszmagyar jól állt mindnek. És tartásuk is volt. Kellemes látvány, kellemes élmény volt ez a két óra. Eleinte éreztem az elmúlt két erőltetett hónap összes fáradtságát magamon, de hamar elfeledtették velem. Elrepült az idő. Hallgattam a dalokat, hagytam átáramlani magamon a verseket, és átéltem azt az érzést megint, amit most ők először. Lehet, hogy még nem is értik meg teljesen, mi is az, ami történik, de érezni érzik ők is. Látszott rajtuk. A szalagtűzés is szépen meg volt koreografálva. Volt olyan osztály, ahol csak három fiú volt a sok lány mellett. Az ő szalagtűzésük tetszett a legjobban. A lányok párban álltak, az egyik fiú tartotta a szalagos tálcát, és a másik kettő fiú kapta meg az első két szalagot. Aztán elvonultak. De az egyikük visszajött. Megállt a színpad elején, és megvárt két lányt, akik megkapták a szalagot. Aztán a lányok belekaroltak, és a fiú elvezette őket a színpad hátuljához. És akkorra előre ért a másik fiú. Ő is megvárt és elkísért két lányt. És így cserélgették egymást. Nagyon tetszett a gesztus. Minden osztály énekelt egy közös dalt, és a végén az összes osztály együtt is énekelt. Bennem meg szaladgáltak az érzések, és futkosott rajtam a libabőr. 

" Álmodtam egy világot magamnak, 

   Itt állok a kapui előtt.

   Adj erőt, hogy be tudjak lépni, 

   Van hitem a magas falak előtt!"