Megint csak gondolatok....

Ócska gatya ülepéből készült új túrós táska. Ahogy az egyik barátom mondaná arra, amiről az elmúlt két hónapom szólt. Egy 30 év körüli házat építünk át. Én személy szerint , meg eddig mindenki, aki látta, vagy hallott róla azt mondta, eltúrnánk a francba, és építenénk újat. De a tulaj ragaszkodik hozzá erősen. Szilikát ház, földszintes. Volt. Most tetőtér beépítéses lesz. Két hónapig hárman, négyen dolgoztunk rajta, napi hét órát. Nyolcat nem ment, mert hideg van. Esik, köd van, vagy hideg van és köd van, vagy köd és esik, vagy mindhárom egyszerre, és ez nagyon igénybe veszi az embert. De ez így van jól. Apropó: szabad ég alatt dolgozunk. Nem állunk meg, csak enni, mert ugye felöltözik az ember, rétegesen, hogy ne fázzon. Csak amikor dolgozni kezd, hiába vesz le egy két réteget magáról, óhatatlanul megizzad. És ha megáll, se perc alatt áthűl a vizes ruha, megfázik. Esélyünk sincs lébecolni. Egész álló nap mozgásban kell maradni. Födémet szedtünk szét, áthidalók helyét véstük ki, előtte pillérek helyét, megraktuk a pilléreket, aztán beépítettük az áthidalókat, amik 4,4 és 3,4 m hosszú acél I gerendák. Betongerendákat, kefniket építettünk be, betonvasat szereltünk, falat , nyílászárókat bontottunk, falat raktunk. Alapot ástunk, teraszt és oszlopot raktunk zsalukőből, vasalva, betonozva. Új nyílászárók helyét vágtuk ki, régit falaztunk vissza. A tetőt már régen leszedtük, mert nem lehetett máshogy. Zsaluztunk, koszorút betonoztunk, térdfalat készítettünk, tetőteraszt készítettünk, hat méteres betongerendákkal, kefnikkel. Mindezt kézi erővel, négyen. Nem vagyunk hősök, inkább hülyék. de ez is jól van így. Most tanuljuk meg, hogy ilyet, így még egyszer nem. Pláne októberben azzal kezdve, hogy csak tetőt jöttünk csinálni. Aztán kiderült, hogy ahhoz, hogy tető legyen a házon, ezt mind meg kell csinálni. Aztán az is kiderült, hogy lassúak vagyunk. Meg drágák. Mert miért nem vagyunk tízen. Meg lelkiismeretesebben kellene dolgoznunk. Az öcsém egy hete magától eljött segíteni, fát vágni. Szolgálat után. Egész éjjel nem aludt. Előtte ott voltunk az építkezésen melózni. Már majdnem összevágtuk az egész fát, amikor bekapta a kesztyűjét a körfűráész. Baleseti sebészeten fejeztük be a napot. Az egyik ujja úgy néz ki, mint amit a mókus megrágott. Szétterítette az ujját a sebész, mint a lekváros palacsintát, és összefúrkálta a csontokat, amit eltört a fűrész, összedrótozta neki, meg a matyók nem öltöttek annyit egy terítőbe, mint amennyit a doki az öcsém ujján. Szóval nem elég, hogy mindene fáj, még sete is lett. A másik két kolléga is készen van, mint a metek lecke. Meg én is. Megfázott a hátam, a vállam, a nyakam. Fáj az egész kezem, hiába van rajta kesztyű. Kétszer hozattunk betont eddig. Mindkét alaklommal 3 órát csúszott a pumpa. Nagyszerű volt a 3 fokban, szélben arra várni, hogy mindjárt jönnek. Öt perce elindultak. Két perc és itt lesznek. De nekünk gyorsabban és lelkiismeretesebben kellene dolgoznunk. Amikor hazaér velem az, aki éppen vezeti az autót, amivel járunk, erősen gondolkodok, hogy kiszálljak-e, mert nem nagyon bírok. Elfogy akkorra a lelkiismeretem... vagy mim... Nem vártam még soha így egy munka végét!
Sokszor elgondolkodok, hogy mit csinálok rosszul? Ha a mezőgazdaságot csinálom, nincs pénzem semmire. Ha a pénzt hajtom, nem megy a gazdálkodás. Amit a boltban veszek kaját, egyenesen sz@r ahhoz képest, amit itthon meg tudok termelni. És összehasonlíthatatlan a minősége a kettőnek. Ízben, állagban, összetételben egyaránt. A kettő együtt meg nem megy már. Nehéz dolgok ezek. sokszor érzem, hogy közel vagyok a megoldáshoz, de még mindig nem vagyok ott, ahol lennem kéne. Még valami nem billent át bennem.
Azon is szoktam gondolkodni, hogy egyes megyék emberei, mint akár itt Borsodban is, mivel érdemelték ki ezt, amit sorsunknak nevezhetünk. Csupán csak döntés lenne a részünkről, vagy döntések sorozata? Vagy éppen a nem döntéseké? Azt nem tudom elmondani, hogy a borsodiak lusták lennének. Mert körülöttem mindenki dolgozik. A legtöbben két helyen is. És alig tudunk megélni. Kevesebbet ér egy borsodi ember munkája, hogy kevesebb pénzt kap? Mert a megélhetés itt is ugyanannyi, mint mindenhol máshol. Ugyanannyi a gáz, a villany, a víz. És hiába vannak erdeink a Bükkben, majdnem itt a legdrágább a fa az egész országban. Sakkoznunk kell minden hónapban, hogy mikor, mit fizetünk ki. A múltkor apám megkérdezte az öcsémet, hogy mennyit tud havonta félretenni. Az öcsém azt mondta, hogy egy-két csekket... És ez NEM VICC!
Amikor elvállalunk egy nagy munkát, mint ez is, nem a meggazdagodás hajt minket. Azt azonban elvárná az ember ilyenkor, hogy egy kicsivel több jusson. Ha már a fél világot odébb kell hordani, akkor fizessék meg! És amikor pénz álla házhoz, már ha áll, akkor semmire nem elég. Nem azért, mert nagyok az igényeink, hanem mert kevés. Nem lehet többet kérni. És sokszor ezt is sokallják. Meg elég egy kis csúszás a fizetésben, és már borul is minden terv. Bejön még egy fizetnivaló, és nem lesz fejlődés.
Na, talán ezért tudunk a semmiből is dolgokat teremteni. vagy a sz@rból várat építeni. Mert lehet, csak nehezebb.
Van, amikor elkeseredek emiatt. Belegondolok, hogy az én feleségem nem miért nem érdemli meg, hogy kozmetikushoz járjon? Miért nem érdemli meg, hogy elvigyem valahová, legalább egy hétvégére, pihenni? Vagy akár én miért nem érdemlem meg, hogy eljussak megmasszíroztatni a hátam?
Aztán hagyom ezt az egészet áthaladni magamon. Meg kell éljem ezeket a mélységeket, hogy erőt tudjak belőle meríteni, és fel tudjak állni megint, minden reggel, és el tudjak indulni. Én erre használom ezt a "nyomort". Dacolok vele. És egyszer le fogom győzni! Meg fogom csinálni mindazt, amit akarok, még ha összedől is a világ!
Este még úgy feküdtem le, hogy keserű volt egy kicsit a szám. Ma meg kimentem, és összehasgattam a maradék fámat. A fiammal behordtuk, hogy ne legyen vizes a ködszitálástól. Megbeszéltük, hogy szeretne kovácsolást tanulni, és kéne hozzá egy műhely. Nemrég éppen szereztem egy jó pár samott téglát. Üllőnk van, helyünk is hozzá, csak el kell pakolni onnan, meg a tűzhelyet megrakni. Ha szeretné, hát csinálja. Elviszem a környék egyik kovácsához Noszvajra. Illene hozzá ez a szakma. Ha valakire illik a kos csillagjegy, akkor a fiam az. Lendülettel él, nem tud nem becsapni egy szekrényajtót. Nem tud nem lekardozni minden növényt. Annyi energia van benne, mint kevés emberben, akit ismerek. Ha megtanulja, és ésszel teszi, ütheti a vasat, mert az megy neki. Szóval csak cél kell, és ezek a nehézségek az ember háta mögött maradnak, elég hozzá néhány pillanat....






13 megjegyzés:

  1. Dicséretes az optimizmusod. Három gyermekünkkel a hátam mögött én bizony gyakran belefáradtam már, de a Társam is. :(

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kitartás! majd elmúlnak a rossz idők! :)

      Törlés
  2. Kedves Viktor! Érzem, neked csak ki kellett irni magadból ezeket a kesernyés gondolatokat és a lelked máris megtisztult. Élj a "most"-ban. Ne törődj semmivel, csak tedd a dolgodat. Bizony amit csinálsz, az nem éppen a "könnyű munka" kategória. Ha meg tudod magadban fogalmazni, hogy végül is mi a csudát akarsz csinálni az életben, jönni fog a segitség. Bizzál magadban. Soha ne adj fel semmit. Az élet most nem könnyű. Csak azok tudnak fennmaradni, vagy megmaradni, akik kitartóak. Szerintem te az vagy.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm a soraidat! Jól látod. :) Nem adom fel, lassan majdcsak odaérek, ahol lennem kell.

      Törlés
  3. Köszönöm a gondolatokat.... Azt hittem csak én érzem így, de látom más is így él... Adjon az Isten erőt mindannyiunknak! Egyszer talán a tisztességes munkából is meg lehet majd élni, most csak nem halunk éhen.... Kitartást!

    VálaszTörlés
  4. Gyárban dolgozom....szénporos levegőben gyártjuk a filtert napi 48 millió darabot....nem elég ...a vezetőknek 53 millió /nap kell!!! 8 órát állva dolgozunk.Nem mobilozhatunk nem ehetünk nem ihatunk csak a szünetben ami 2x10 perc és egyszer 20 perc. Be akarják vezetni a 12 órát. Bruttó 719ft az órabérünk! Ha keresni is akarunk az egyik hétvgei napot be kell vállalnunk minden hétvégén! A napot sem látjuk....mesterséges megvilágításban dolgozunk! Van úgy hogy sötétben jövünk sötétben megyünk! A pénzből amit keresünk mire mindent kifizetünk enni sem lehet jókat amit szintén csak a boltból vehetünk mert másra nem jut idő! Napi 3 órát utazom....Alvásra jó esetben 6 óra marad...115 decibel zajban dolgozunk.....ez élet?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem. Ez megpróbáltatás. Minden tiszteletem a Tiéd!

      Törlés
  5. Gyárban dolgozom....szénporos levegőben gyártjuk a filtert napi 48 millió darabot....nem elég ...a vezetőknek 53 millió /nap kell!!! 8 órát állva dolgozunk.Nem mobilozhatunk nem ehetünk nem ihatunk csak a szünetben ami 2x10 perc és egyszer 20 perc. Be akarják vezetni a 12 órát. Bruttó 719ft az órabérünk! Ha keresni is akarunk az egyik hétvgei napot be kell vállalnunk minden hétvégén! A napot sem látjuk....mesterséges megvilágításban dolgozunk! Van úgy hogy sötétben jövünk sötétben megyünk! A pénzből amit keresünk mire mindent kifizetünk enni sem lehet jókat amit szintén csak a boltból vehetünk mert másra nem jut idő! Napi 3 órát utazom....Alvásra jó esetben 6 óra marad...115 decibel zajban dolgozunk.....ez élet?

    VálaszTörlés
  6. Nagyszerű és türelmes ember, jó író :)! Sok ember él hasonló gondokkal küszködve, a hozzászólások is ezt mutatják, a világtörténelem kritikus időszakát éljük..., de nem szabad feladni! mindenért küzdeni kell ahhoz, hogy előre juthassunk az életben, bármennyire is nehéz időket élünk meg. Ehhez kívánok emberi tartást, kitartást, lelki erőt és jó egészséget, szeretetet, mert az sokszoros erőt ad!

    VálaszTörlés
  7. "Egyszer egy indiai hercegnő édesapjától kapott gyűrűvel felkeresett egy hindu bölcset. Azt kérte tőle, hogy véssen a gyűrűbe olyan bölcsességet, mely a szomorú napokon vigasztalja, a nehéz helyzetekben bátorítja, a boldog időszakokban pedig óvatosságra inti. A bölcs pár nap múlva visszaadta a gyűrűt. Egyetlen szót vésett bele: elmúlik."

    VálaszTörlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...