Felborulás-biztos Karácsonyfa

 

Amikor kivágják a fenyőfát, és elkezdi útját a Karácsonyfává váláshoz, az első, amit elkövet, általában apu, hogy belefaragja a talpba. A mi családunkban apu, azaz én, asztalosként tudom, hogy a fenyő mindig ott göcsös, ahol a talpba kéne faragni. Nos, ez a kínlódás még ezzel a szakmával is az ember háta közepre sem kívánkozik. Néhány évig szenvedtem vele én is, még a kétnyelű késsel is, bár azzal könnyebben ment a faragás, de aztán elkezdtem keresni az alternatívákat. Ugyanis én egész évben gyakran kínlódok hasonló lehetetlen dolgokkal, mint a Karácsonyfa talpba való faragása, és Karácsonyra igen elfáradok ezekbe. Az egyik olyan nap, amikor pihenhetek, az a Karácsony. És akkor is problémamegoldással kell foglalkozom, pihenés helyett... Na az egyik ilyen alternatíva egy nagy tufakő volt, amibe fúrtam egy akkora lyukat, amilyen vastag fenyőnk az életben nem lesz. Aztán beleállítottam a fenyőt, és három darab faékkel kiékeltem. Ez már gyorsabb megoldás volt, de a kő macerás, mert el kellett tenni, és eltört mégis, úgyhogy hanyagoltam. Mindenesetre nem dőlt fel a fa semmitől. Aztán Beleállítottam egy jó nagy kaspóba a következő évben, és körbepakoltam öklömnyi kövekkel. Ez is faragásmentes, de az ember háta beáll, mire bevisz egy vödör kő közé ékelt fenyőfát. Főleg, ha magasabb az ajtónál. Aztán három éve gondoltam egyet, és kifúrtam a fa hegyéhez közel a törzset, egy 3 mm-es fúróval, és a mennyezetbe csavartam egy kampót. Aztán a fenyőt fellógattam néhány damillal a mennyezetre. Annyira tiszt, gyors, kényelmes megoldás lett, hogy azóta ez tradíció nálam. Egy perc, és kész. Praktikus is, mert feldőlés biztos. Ez nem hátrány, egy terrorista macska, és egy olyan fiúgyermek mellett, aki a megtestesülése a kos csillagjegynek. Mint a vihar... Szóval idén is Harry Potter állította a Karácsonyfánkat: Vigardium Leviosa....