Alakulunk...

Mostanában végre van időm arra, ami igazán fontos. Van idő magamra, a családra, és az életünk helyes irányba terelésére. Az Anya-tanyát csinálgatom, majdnem minden nap. Igaz, csak egy-két órát, de akkor is haladok vele. Tavaly, amikor kiderült, hogy meg fogjuk venni, és láttam, mennyi mindent kell csinálni, elbontani, szándékosan nem vettem tűzrevalót. így , ha nem akarok megfagyni, akkor csinálnom kell a bontásokat, a takarítást. Eddig a garázst pakoltuk ki, a házból a kis szobát. Mindent, ami éghető összevágtam, bezsákoltam, hazavittem, és meleget csinálunk belőle a kazánban. Ma is volt két szabad óra, amit a két gyerekkel arra fordítottunk, hogy átballagtunk a kis kézi kocsival, és kirámoltuk a nagy szobát. Majdnem 20 zsák régi ruha, újságpapír,meg néhány műanyag kacat került összegyűjtésre, három szekrényből, és két özönvíz előtti ágyból. Ki is takarítottuk a szobát. Rengeteg patkány ürülék volt mindenfelé. Már jár az agyam, hogy hogyan fogom patkánymentesíteni a házat. A három ruhásszekrényt, és a két ágyat lapokra bontottam, a gyerekek kihordták a kocsira. Két fordulóval hazakerült. Amíg az elsőt vittem, felsöpörtek, és felszedték zsákba  a kupacokat. Halad ez, csak csinálni kell. Maradt még egy kicsi konyha, egy régi, festett fenyő konyhaszekrénnyel. Azt nem fogom összevágni, felújítom. Meg van egy kicsi kamra, egy stelázsival, néhány üveggel. És végül egy másik nagy szoba, ahol egy ágy, és egy szekrény van. Találtunk néhány olyan bútort, amit érdemes megmenteni. Két kicsi kör alakú asztalt, meg egy majdnem hibátlan Singer varrógépet. Megmutatom majd, ha pótoltam az ékszíjat rajta. Elvileg csak annyi baja van, hogy az hiányzik róla. Halad a költözés project is. A marha és a ló istállója kitakarítva, a sok fa, meg szemét eltüzelve belőle, egy fertőtlenítő meszelést még a jó időben megcsináltunk, lesöpörtük a mennyezetről az évezredes , poros pókhálókat. Szétszedtük a patkány-rágta jászolt. Hoztam bontott fát, ami még egészséges, és ketté választottuk. Már két bála szalmát át is húztunk, be is szalmáztam a karámokat. Van egy villanyszerelő cimborám, újra húzta a lámpa vezetéket, ma meg túrtam a műhelyből egy porcelán foglalatos lámpaburát, és felszereltem. Így se a ló, se a tehén nem fér se a vezetékhez, se az izzót nem tudja megvizsgálni. Még két ajtót kell felszerelni, és jöhetnek. Az egyik már készen van, a másikat hamarosan befejezem. Minden egyes nap készül, épül valami, itthon is, ott is. Annak ellenére, hogy tél van, gyűlik a komposzt is. Már alig várom a tavaszt! Annyi tervem van, hogy csak győzzem megcsinálni!