Ha-hó

Most írjam én is ki, hogy esik a hó? Dehogy írom! Szerintem van mindenkinek szeme, hogy lássa. Mindenesetre esik. Idén van évek óta a legszebb tél. Akkora pelyhekben esett ma délután, mint a tenyerem negyed. Nem viccelek! Egész életemben nem láttam ekkora pelyheket! nemrég elvállaltam az iskolánkban egy karbantartói állást, így nekem speciel figyelnem is kell direkt, esik-e a hó. El kell sepernem. Rájöttem, van a hóseprésnek egy külön technikája. nem csak úgy essünk neki, mint borjú az anyjának. El kellett morfondíroznom, hogy is tudom a legkíméletesebben megcsinálni. No nem a havat, vagy a seprűt akartam kímélni, hanem a hátam. Ugyanis ipari mennyiségű felület van a suliban elsöprendő területből. Nos, a seprűt lendülettel kell mozgatni, oda-vissza. Akkor is, ha vagy oda, vagy vissza nem fogjuk munkába. Gyakorlatilag kihasználom a nyírág seprű súlyát. És a hó csak úgy repül! Minden járdát le kell seperni. Aztán arra gondoltam, leseprem a parkolót is. Mert néhány tanárnő autóval jár dolgozni. És hát valószínűleg megolvad egy kicsit a hó, meg megfagy, és nem biztos, hogy örülnének, korán reggel, amikor kiszállni akarnak az autóból, egy angol spárgának... Szóval elseprem. Délben megint rákezdett. Akkor már rájöttem, hogy van ennek a hónak qrva anyja is. Kellemes izomlázam van már, még a lengetés ellenére is. Vagy éppen pont amiatt.
Mindenesetre majd csak reggel kell megint küzdeni vele. Hazamentem. Aztán délután mégis jártam az iskola környékén. A barátom segített nekem délután, csinálni a tanyán az istállóban a válaszfalat a lónak, meg a tehénnek. És meló közben felszaladtunk a gyerekeiért a suliba, kocsival. Nem sokkal az iskola előtt, egy kilenc éves forma fiú jött velünk szemben. Térden járva a hóban....
Krisztián barátom kérdezte:
-Hát ez a gyerek mit csinál?
- Mert te nem ezt csináltad, amikor ennyi idős voltál?! - kérdeztem vissza vigyorogva.
- De! De akkor gyerek voltam!!
- Na. Most ő is gyerek. - Mondtam neki nevetve.
- Hogy átértékelődnek a dolgok, ha az ember szülő lesz!- Vigyorgott ő is.
A hó meg csak esett. Én meg néztem a kölyköket, akik hógolyóztak az iskola udvarán. Nyakig havasan, meg nem unva az egész napi hócsatát, csúszkálást, hóesést, elázást.