Hol volt, hol nem....

Az árpa egész nyáron a földeken dolgozott. A gazda házában egy gyönyörű külhoni leány vendégeskedett, a csokoládé leány. Hébe-hóba sétált egyet az udvaron, ilyenkor az árpa le sem vette róla a szemét. Nagyon beleszeretett, mert ilyen szép lány nem terem minden bokorban. De az árpa nem mert közeledni, a leány meg nem tehette, hiszen hogy nézne ki, ha a leány futna a fiú után. Gyötrődött a legény, hogy is mehetne a leány közelébe, nagyon szerette volna feleségnek... Gondolt egyet, iskolába ment, mikor vége lett az évnek. Nem volt több munka a földeken, így a gazda sem szólt érte. A terménydaráló osztályt járta először, ahol elmondták neki, hogy fontos a megjelenés. Levette hát durva ruháját, és finomabb kinézetet öltött. Aztán a sok korpát kiszelelték az árpa közül, és a következő képzésre ment. A mákdaráló osztályt is kijárta, és szépen alakult. Végső vizsgáját a lisztszitán keresztül tette, és egész finom úriembernek nézett már ki. Megkapta a bizonyítványát is, egy kis szódabikarbóna képében.Elindult hát, hogy megkérje a csokoládé kezét. Ballagott, és találkozott a cukorral. Megkérte, jöjjön vele, segítsen a leánykérésben. Innen ketten mentek tovább. Kis idő múlva két tojás is csatlakozott hozzájuk, nagyon kíváncsi lett a csokira, akiért ennyi mindent hajlandó volt megtenni az árpa. Meg is érkeztek nemsokára a csokoládé háza tájára. Az ajtó előtt a kakaópor és az őrölt fahéj álldogált. Ők vigyázták a csoki leányt.
- Mi járatban?- Kérdezték az érkezőket.
- Jöttem leánykérőbe! Húzta ki magát az árpaliszt (hiszen már ez a megszólítása az iskolák után)...
-Jól van. Rendes népeknek néztek ki, meglátjuk mit szól a leány a kérőhöz.-mondták ezek ketten, és kitárták az ajtót. Besorakoztak mind, legelől az árpaliszt...
-Igen tisztelt csoki leány-kezdte a mondókát- leszel-e a hites feleségem?
A leány rá emelte mély barna szemét, és huncut mosoly bújkált az orra alatt.
-Hogyne mennék!- felelte- Hiszen ilyen finom úriembert nem utasítanék vissza... - örült a leány nagyon, mert szép szál legény volt az árpa, és mikor eltűnt, aggódott, hogy nem látja többet. de megismerte a finom úri kinézet mögött, és boldogan mondott igent. Hozományként a gazda egy kis zsírt adott a leány mellé, így boldogan forrtak össze egymás ölelésében...

Az eredeti receptet egy erdélyi fiatalembertől kaptam, ami így néz ki:
240 g árpaliszt
1 kávéskanál (kk) szódabikarbóna
1 kk fahéj
1 kk kakaópor
170 g vaj (én ehelyett 130 g zsírt használtam)
200 g nádcukor( helyette sima kristálycukor is jó)
2 tojás
150 g csokoládé(nekem csak 100 volt, de nem haragudott érte senki a családban)
Az egészet összedolgozzuk, és korongokat csinálunk belőle. 170 fokon 10 percig sütjük.
A sülés közben az elején ujjal megnyomva beesik a teteje. Akkor jó, amikor kezd keményedni, és nem "üreges" a belseje. Forrón omlós, puha, de kihűlve szépen megkeményedik. Óvatosan, mert brutálisan finom!!!!