Villanyszere-ló

Már megnyugodtak a kedélyek az Anya-tanyán. Kesely nem toporzékol a bezárás miatt, Cirók meg már eleve sztoikus nyugalommal konstallálta, hogy be lett zárva. Minden nap megyek hozzájuk, többször is. Nagy csend fogad. Az istálló ajtaja zárva. Kinyitom a garázsajtót, kiveszem a vödröket. Lemászok a vízóra aknába, és megnyitom a főcsapot. Teletöltöm a vödröket, elzárom a főcsapot, és kimászok az aknából. Battyogok a vödrökkel, odaérek az ajtóhoz. Kesely már mondja is a köszöntőt: Höhöhö...
- Na mi van höhöhö? - kérdem tőle, és rögtön a falra téved a szemem, ahol a villanykapcsolónak kellene lennie... meg egy konnektornak is. Na ezt a felét elrontottam a dolognak, hogy nem védtem ráccsal. Mert Kesely lecsókolgatta a falról mindkettőt. Nagyon ügyes villanyszere-ló lett belőle. Egy este alatt képes volt leszedni az egyiket, a rákövetkező alatt meg a másikat. És nem kellett neki se csavarhúzó, se szembe fordítható hülvelykujj, sőt! Még kéz sem. Lassan rá bízom az elektromos cuccok szétszerelését... Piszok szerencse, hogy lekapcsoltam a kismegszakítót a villanyórában, hogy ne legyen áram sehol sem. Lefüstölt volna a szőr, még a füléről is, ha megcsókolja a delejt a villanyvezetékben....
Szóval megbékélt már. Kis bosszúját leszámítva jól érzi magát. Cirók elvan, mint a befőtt. Lassan növöget a hasa. És ma egy barátom figyelmeztetésének eleget téve megnéztem a tőgyét. Nézegettem eddig is, de nem gyakran. Most minden nap kell majd egy kicsit abajgatni. Hogy szokja a macerálást. Meglepetésemre nagyon meg van duzzadva, és tej van benne. Megmondom őszintén, voltak kétségeim a vemhességét illetően. Már hogy van-e neki egyáltalán olyanja. De most minden kétséget kizárhatunk. Lesz boci. Remélem nem késem le az ellést, és ha kell, tudok is segíteni. A legnagyobb baj az, hogy nem csak Ciróknak lesz ez az első ellés, hanem nekem is. Még nem tudom, mit lehet, mit nem, és mit mennyire... Ja és eddig úgy van, hogy ha sötétben lesz az ellés, nem lesz lámpa, mert a villanyszere-ló leszerelte...