A legfáradtabb....

Sokszor csak ülök a konyhában az asztalnál, és nézem a vén deszkákat a tetején. Vajon mennyi dolgot látott és hallott már ez a fa? Vén, mint a szekerút, sima felületét megannyi karcolás és lyuk borítja. Szinte egymást érik. De nem adja fel, tartja a rá rakott terheket. Mit is tehetne mást? Tegnap egy láda céklát raktam rá, meg három vödör birsalmát. A céklát az egyik barátunktól kaptuk, a birset két helyről szedtük. Azt hittem, egyik sem lesz az idén. Egy kevés céklát ugyan vetettünk, nagy elkésve, és lett is pár darab, de az kell sütibe. Igen, süteménybe. Meg a sült húsos-zöldséges miazmánból sem maradhat ki, szóval az nem lesz savanyítva. De Csabi barátom hozott egy kosárral, így megoldódott a cékla kérdés. Felkerült az asztalra. Sokan megmossák, és úgy főzik meg. Nos, én meghámoztam, mielőtt főni raktam volna. Először is azért, mert így kicsit húsosabb a héja, amit levágtam róla. Pocsékba menne, gondolnák sokan, de gondolni kell a kismalacokra is. Heten vannak és ilyenkor, amikor leválasztom őket, fontos, hogy sok zöldet kapjanak. Hát, most cékla héjat kaptak. Meg is ették az utolsó szálig. Aztán a meghámozott céklára annyi vizet öntöttem, ami ellepi, és felkerült a sparheltre. Másodszor meg azért, mert a főzőlébe sok dolog kifő, és azt nem akarom elveszíteni. Így ezt a levet ízesítjük be, ez kerül a céklára vissza. Aztán, míg főtt, megmostam és megpucoltam a birseket. A nagyobbik részét a frissen fialt koca udvarán álló fáról szedtem, míg a koca gyanakodva figyelt, fogát csattogtatva. Nem kapkodtam, hogy meg ne ijedjen, mert akkor nekem jön... Leszedtem a javát. Néhányat hagytam neki is, mert szereti ő is, és a malacok miatt kedveskedni akartam. A másik fele az Anya-tanyáról való. Van egy fiatal fácska, és egy vödör alma volt rajta. Néhány napja szedtük le, és hoztuk haza. Este lett, mire a céklát felvágtuk, és azt a levet, amiben főtt, beízesítettük. Vissza került bele a sok szelet, és beraktuk a kamrába, egy napig állni a lében. A birs is csak estére lett kész. Nehéz faragni, mert kemény. De megéri, mert finom. A kisebbik részéből befőtt készült. Nyersen üvegbe került, majd felöntöttük hideg vízzel. Aztán leöntöttük róla a vizet, és ahány üveggel volt az alma, annyiszor két kanál cukor került a vízbe. Meg egy kevés citromsav. Citromlé jobb lett volna, de elfelejtettünk venni. Miután elkevertük a cukrot, néhány szegfűszeg kíséretében visszaöntöttük a szirupot az almára. Majd lezártuk az üvegeket, és mentek az autómatába. A másik fele birset felöntöttem annyi vízzel, ami ellepte, és a sparhelt tetejére került. Még szerencse, hogy ilyen nagy platnit csináltam. Elfér rajta hat-hét fazék. A két birses fazék mellett a mosogató víznek fenntartott fazék is ott volt egész nap, meg egy nagy, nyolc literes is, amiben vizet forraltam. Ugyanis míg készült a cékla, meg a birs, laskagomba termőzsákokat készítettem kint, a teraszon, és ehhez kellett a forró víz. Ezt majd leírom egy másik alkalommal, nemsokára. Visszakanyarodva a birshez, addig főztük, míg meg nem puhult. Ekkor már bőven benne jártunk az estében, úgyhogy fedővel a tetején ezeket a fazekakat is betettük a kamrába, pihenni.

A cékla levének fűszerezését leírom egy külön bejegyzésben.

Ezek a birs darabok szépen puhára főttek.

Nem sok, de több, mint amit reméltem a birs fáinktól.

Aztán ma folytattuk, amit tegnap félbe hagytunk. A céklák üvegbe kerültek, és a befőző autómatában helyet cseréltek a tegnapi birs befőttekkel. Nagyon sok időt, és munkát spórol ez a masina. Tartósító szerek nélkül, nyersen is el lehet tenni vele dolgokat. Adott ideig, adott hőfokon sterilizálja az üvegbe rakott zöldséget, gyümölcsöt. Nem égeti meg, nem főzi túl. Pontosan úgy dolgozik, ahogy megadjuk neki. Ott lehet hagyni, nem kell nézegetni. Amíg a cékla a gépben fürdőzött a forró vízben, addig bedagasztottam egy kenyeret. A nejem válla nem bírja, így ez mindig rám hárul. Már nagyon régen nem sütöttünk, így most felért egy rituáléval. Még kovászt nem csináltunk, csak élesztős kenyérrel kezdtünk. Gyorsan készen lett a dagasztás, amíg elkészítettem, a feleségem berakott a sparhelt sütőjébe egy tepsi krumplit. Vacsorára héjában sült krumpli készült. Mire megsült, a kenyér első kelése megtörtént. A második dagasztás után a sütőtálba került, lefedve. Közben egy pár almából kiszedtem a csutkát, és megszórtuk a közepét cukorral, mazsolával. Gyorsan készen lett ez a csemege is, és bekerült a kenyér a sütőbe. Negyven percig lefedve sütöttük, majd fedél nélkül készre sütöttük. Sütés közben leöntöttem a birsről a levet. A puha almákat összepépesítettem. Egy részéből lekvár készült, majd holnap a másik részéből sajtot csinálunk. A levet sem öntöttük ki, hiszen az illata és az íze nagyon finom birsalmás lett. Kapott egy kis cukrot, és a sparheltre került, míg fel nem forrt. Aztán üvegekbe mertük. A lekvár is elkészült, a kenyér is megsült. A szörpöt és a lekvárt az asztalon hagytuk, de a kenyeret eltettük, egy törlővel letakarva, hogy a szekrényben hűljön ki. Ugyanis a legfáradtabb a házban biztos megkóstolná reggelre...

A fedéllel sütés után  a kenyér már a végleges mérete felé közelít.

Kilyuggatott almák. Megsütve nagyon finom csemege.

Egy kis mazsola, cukor, vagy méz, dió... hm....

Persze vanília öntet nélkül elképzelhetetlen!

És íme a "megöregedett" kenyér. Neki jól állnak a ráncok...

Holnapra kihűl, és szépen szeletelhető lesz.

A birs szörp és a lekvár. Lehet, hogy holnap még elveszek a sajtnak félretett pépből, és az is lekvár lesz. Nagyon finom lett!

A legfáradtabb... Annyit mentünk, és még csak ki sem léptünk a konyhából... Ő meg teljesen belefáradt....