Gedde-féle rakodókas

A mai történet a nyárig nyúlik vissza. Akkor ugyanis egy utolsó perceit rúgó, rozoga, széteső félben lévő kaptárban találtunk egy raj méhet. Valahonnan megrajzottak, és ezt a dűledéket választották otthonul. Ma egész Európában nem tud sokáig életben maradni egyetlen méhcsalád sem emberi segítség nélkül. Ugyanis van egy élősködő, amit behurcoltunk a méhekhez, és ellenük nincs természetes védekezése a méheknek. Ha előfordulna, hogy a megrajzott család időben, megfelelő helyre költözne be, és elegendő élelmet gyűjtene magának, hogy túlélje akár a telet is, akkor az atka végezne velük.
Mivel kezdő méhésznek tartom magam, így tanácsot kértem. Az ilyen tanácsokat két helyről szoktam kérni. Az egyik, azok az általam ismert és szakmailag nagyra tartott emberek, a másik a nagy sok ismeretlen a Facebookon. Az azonos érdeklődésű emberek vegyes tanácsokat adnak, és sokszor jókat is. Be is léptem rögtön két méhész csoportba, és feltettem a nagy kérdést, hogy mit is csináljak, mire is figyeljek a rajjal kapcsolatban. Előtte az ismerőseim megerősítették az eredeti elképzelésemet, hogy új kaptárat csinálok, és átteszem a méheket, megmentem őket. A csoportokban aztán kaptam az ívet rendesen. Voltam mezítlábas méhész, meg rögtön máglyahalállal sújtották volna a méheket. Aztán privátban megkeresett egy fiatalember, hogy nehogy hallgassak rájuk. A méhek karanténban voltak, és a körzeti egészségügyi felelős is azt mondta, tartsam ott, és majd megnézi őket.
Azóta meg is nézte, szépen feljöttek, szaporodtak, és beteleltek rendesen. Kutya bajuk.
Viszont a fiatalemberrel sokat beszélgettem, és felhívta a figyelmemet, hogy létezik olyan méhészeti forma a világon, ami nem ilyen iparszerű, mint a ma elterjedt európai, vagy akár a magyarországi méhészkedés. Azt már a saját bőrömön is megtapasztaltam, hogy valami nem stimmel vele... Nagyon sok a költség, nagyon sok a munka vele. Na a munka részétől nem is félek. A nagy költség mellett az is kétségeket ébreszt bennem, hogy rengeteg vegyszert használ. Az atka ellen is olyan anyagokat, ami nagyon erős rákkeltő. Nem a méhekre nézve, hanem ránk. Nem azért kezdtem ebbe az egészbe, hogy saját magam mérgezzem...
Szóval létezik olyan méhészeti forma, itt kis hazánkban is, ami kerüli a vegyszereket. Plusz egy olyan embert mutatott nekem, aki nem csak hogy méhész, de biológus is. Nem csak az életüket ismeri, a viselkedésüket is, hogy mit, miért csinálnak, mi miért, és hogyan működik. És Újra felfedezett és elkezdett népszerűsíteni egy olyan kaptárt, amit nagyon alacsony költségen, minimális gépi segítséggel elő lehet állítani, és az sem utolsó dolog, hogy ez a kaptár hőtechnikailag sokkal jobb, mint a négyszögletes kaptárak.
Meg is kerestem az interneten a honlapját. Elég beütni, hogy geddekas, és rá is találunk Csuja Lászlóra, aki ezt a rakodó kaptárra nagyon hasonlító kast protezsálja. Azt terveztem, hogy elmegyek hozzá, Gödöllőre. Fel is hívtam, és mikor kiderült, hogy hol lakom, akkor elmondta, hogy nemsokára Kisgyőrben lesz egy egynapos bemutató foglalkozás, ahol megmutat mindent. Ez a beszélgetés egy hónappal ezelőtt volt. Azóta minden nap eszembe jutott, mint a kisgyereknek a Karácsony, hogy már nem kell sokat aludni addig...
És ma végre elérkezett a nap. Kocsiba ültünk reggel, és irány Kisgyőr. Megtaláltuk a helyet, és elkezdődött...
Először egy előadást hallgattunk végig, amiből nagyon sokat tanultunk. Például, hogy tényleg bajban van a világ, és a méhészet különösen. Magával a módszerrel vannak a bajok. Igazából a méhek természetes életmódját erőszakolja meg a mai modern méhészet. Azt is elmondta, hogy még éppenséggel időben van a dolog, hogy váltson a világ a szemléletén. Azt is elmondta, hogy a mezőgazdaság olyan vegyszereket használ, ami a megporzást végző rovarok nagy részét a kihalás szélére sodorta, és az általunk használt növények beporzását 80 % fölött a méhek végzik. Úgyhogy ha jót akarunk, akkor vigyázni kell a méhekre...
Aztán rövid szünet után megmutatta a rakodókast, amit elhozott magával. természetesen méhekkel. Gondoltam, hogy na majd most jól összecsipkednek minket, de nem történt ilyen. Békésen eldöngicséltek körülöttünk, pedig körbeállta mindenki a nyitott kast.


A képen látszik, hogy a kas alapterülete szabályos hatszög. Ennek az az oka, hogy méhek a fészekben törekednek gömb alakú fürt felépítésére. A természetben a gömbhöz a legközelebb a henger áll. Természetes körülmények között a méhek legszívesebben faodvakban fészkelnek, ami egyrészt vastag falú, másrészt hengeres. Az évmilliók alatt ehhez alkalmazkodtak. eszerint fűtenek, eszerint próbálnak szellőztetni, eszerint gazdálkodnának a vízzel, és mi meg belezárjuk őket egy négyszögletes kaptárba. A baj ezzel az, hogy a mai modern kaptárok egyrészt vékony falúak. Ez télen sem jó, mert több méz kell a méheknek a fűtésre, viszont nyáron sem, mert képes a kaptár 60 fokra is felhevülni, a mai 2 cm-es falvastagsággal... 
Ez a rakodókas 5 cm falvastagságú, és mivel hatszög alapterületű, jobban hasonlít a hengerre. Így nincsenek olyan hideg sarkok benne, mint a négyszögletes kaptárban. ezek a hideg sarkok a páralecsapódás főbb helyei. Ha megnézünk egy régi kaptárt, a sarkainál kezd rohadni, és ez nem véletlen. Ez a hely melegágya a betegségeknek is. Azt is elmondta László, hogy a kasok alja nem zárt. Csak egy rács van rajta, hogy a méheket lehessen költöztetni, ha kell, és ne tudjon bemászni hozzájuk semmi. De ez télen is nyitva van. Akár a fák odvai.
Mivel már eléggé hűvös volt, így nem nyitotta meg a fészket László. Viszont egy lépet a méztérből csak kivett, hogy megmutassa. 




Ahogy látszik a képeken, ez a lép alacsony, és csak egy léc tartja. Nincs kereten. Nem igényel sok munkát, és szaktudást a léc legyártása. A méheknek nincs szükségük műlépre, hogy kiépítsék a lépet, megteszik anélkül is. Ezt hívják szabadépítményes méhészkedésnek. A méhektől nem vesz el mindent, csak a saját élelmük feletti részt. Ez évente nem tesz ki csak 10-15 kg mézet családonként. Nem rabolja le őket. A másik dolog, ami tetszik ebben az egészben, hogy nem pergetéssel szedi ki a mézet, és nem teszi vissza az üres lépet a fészekbe. A mézet préseli, így az utolsó cseppig kinyerhető, nem beszélve a virágporról, ami a pergetéssel nem jön ki. A lép ilyenkor megsemmisül, viszont a méhek viasztermelése sokkal nagyobb, mint a mostani méhészeti formában. 
A mai méz kinyerésével, a pergetéssel keresztül-kasul fertőzzük a saját méhállományunkat. A régi lépekben ugyanis felgyűlik a sok kórokozó, és a lépek egymást is összekenik, a pergetőben, és az sem garancia, hogy ugyanabba a kaptárba kerülnek vissza. A kasos méhészetben ez nem fordul elő. 
Mondhatnánk azt, hogy szegény méhek így kénytelenek mindig építeni újat. Nos, a fiatal méhek szeretnek építeni. Része az életüknek, és ezzel a módszerrel nem csinál mást a méhész, csak engedi őket kedvük szerint élni. 
A kaptár alakja, falvastagsága, és a lépek újjá építtetése nagyon sok betegséget megelőz, és nem enged kifejlődni. És megmutatta azt is, hogy az atka ellen is lehet hatékonyan védekezni, drága, halálos gyógyszerek nélkül is. Cukorsziruppal elkevert oxálsavat használ. Ez nem más, mint a sóska sav. A méhek légtere a kaptárban eleve savas kémhatású. Nem csak hogy bírják, de egyenesen igénylik a savas kémhatást. Az atka ellenben nem bírja annyira. A vizsgálatok, amiket folytattak, kimutatták, hogy az atkákon égési sérüléseket okoz a sav. Az érzékelő receptoraik, és a lábukon lévő tapadókorongjaikat égeti el a sav, így elpusztulnak. Ez nem csak a méheknek jó, de mi sem kell, hogy szermaradványos mézet fogyasszunk. 
Nagyon sok információt hallottunk. A fejem zsong, egymást kergetik a gondolatok. Megnéztünk egy afrikai kaptárt is, amiben gyakorlatban is méhészkedik egy helyi kezdő méhész. Ez is szabad építményes kaptár, hasonlít a boconádira a konstrukciója, de mégis másabb. Olcsóbb is, és élhetőbb a méheknek.






Ez az úgynevezett TBH, top-bar hive elnevezésű kaptár. Eredetileg Afrikába találták ki, az ottani szegényebb családok számára, hogy besegítsen az önellátásba. Viszont annyira bevált, hogy az egész világon elkezdték használni. A mézelvétel, és a méhek gondozása hasonló, mint a rakodókasnál. Gyönyörű, világos, frissen épített lépeket láttunk.
Csuja úr elmondta, hogy ezekkel a kaptárakkal nem lehet iparszerűen mézeltetni a méheket. Ha hagyjuk őket élni, a maguk ritmusában, akkor egy évben 15 kiló mézet lehet elvenni egy-egy családtól. Viszont nagyon kevés munkával jár. Azt is elmagyarázta, hogy ki lehet használni a méhek természetes rajzási hajlamát, így nem rettegni kell tőle, hanem várni. Sok dolgot elmondott, de sokat fogok még kérdezni tőle. Az biztos, hogy a télen csinálni fogok jó néhány rakodó kast, de két-három TBH kaptárt is. Megnézzük, jobb lesz-e a méheknek...





2 megjegyzés:

  1. Viktor! Ez egy gyönyörű bejegyzés volt számomra! Nagyon köszönöm ezt a sok információt.
    Biztos vagyok benne, hogy még sokunknak hasznára lesz, és az is biztos, hogy egyre többen fognak hasonló módszerekkel méhészkedni.

    Sok sikert az építéshez, és szép élményeket az "új" technológia adta lehetőségekkel! :)

    VálaszTörlés
  2. Köszönöm Gyuri! Úgy tudom, Te is valami hasonlón törted a fejed.

    VálaszTörlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...