A reggeli köd felszálltával szépen kisütött a nap. Felkerekedtünk, és elindultunk Noszvajra. minden gond nélkül meg is érkeztünk. A vadalmát Ribizli barátom már előre felszedte. Egy 120 literes hordót megtöltött. A birssel viszont meg kellett dolgoznom.
A bokrok, mert nem fáról beszélünk, a szomszéd kertjében álltak. Alatta megannyi surjáng, meg miegymás alkotott fáin bozótot. A telek nem kissé lejt. Egy hegyoldalban van. Egy részét az almáknak elértem, de a java a fán maradt volna. De mivel eljöttem értük, csak nem hagyhattam őket! Befúrtam magam a bozótba, és leráztam, amit csak bírtam. Aztán kifaroltam, majd egy vödörrel megint bebújtam. Az első befurakodás semmilyen ösvényt nem csinált, így újfent meg kellett küzdenem a bokrokkal. Minden vödörrel eljátszottam ugyanezt. És bár a nadrágot rajtam elég erősen megrágta a bokor, összeszedtem három terményes zsák birset. Egy-két üveg lekvár, és befőtt lesz belőle, de a java pálinkaként születik újjá.
Mire végeztem az almák összeszedésével, a másik szomszéd szólt Ribizlinek, hogy volna-e vagy 3 kiló birs fölöslegbe... Adtunk neki, és beszélgettünk egy kicsit. Szóba került a jó idő, meg megláttunk egy halom gombát a kertjében. Nem ismertük, így nem bántottuk. De azt mondta, nem messze van egy hely, ahol most a heti eső, és az elmúlt két nap meleg, napos időjárása miatt kaszálni lehet a gombát. Miután elköszöntünk tőle, megbeszéltük Ribizlivel, kimegyünk a noszvaji havasokba, és megkeressük az összes gombát. Elhívjuk őket ebédre. Ribizli nagy erdőjáró ember, és szereti a gombát, bár saját bevallása szerint annyit ért hozzá, hogy meg tudja különböztetni a levelektől...
Szóval kimentünk az erdőbe, és valóban kaszálni lehetett a sok gombát!
Volt köztük olyan, ami nagyon szép volt, de lövésünk sem volt róla, miféle lehet, így elmentünk mellette szépen. Mi nem bántottuk, ő meg nem mérgezett meg minket.
De azért bőségesen volt olyan gomba is, amit ismerek, így nem tértünk haza üres kézzel. Az ízletes tőkegomba mifelénk potypinka névre hallgat. Ez volt nagyanyám egyik kedvenc gombája. Ha eső van, ebből a gombából mázsaszámra ad az erdő. Most is a bőség zavarában voltam. Én horgászni is úgy szeretek, ha van értelme. Ha nem fogok halat, nem bírok a parton ülni. Gombászni is úgy szeretek, ha dögivel találok gombát. na itt kedvemre bogarászhattam. nem győztem hallgatni Ribizlitől, meg a nejemtől, hogy menjünk tovább, mert arra is van... Ne másszak már bele a csalánba, mert van olyan részen is, ami nem olyan csanalas... Küzdöttem rendesen a telhetetlenség ellen. De mondjuk a csalán engem pont nem zavart. Harapott ugyan, de megszoktam már. A malacoknak is mindig puszta kézzel szedem. Egy-két csípés nem a világ...
Aztán az asszony nagy örömére talált Ribizli egy pár nagy őzláb gombát is, amit nekiadott a nejemnek, nagy lelkendezését látva. Elbeszélgettünk, meg elkódorogtunk a jó levegőn, a hatalmas fák közt. Aztán tele lett minden szatyor, meg vödör, és bár sajnáltam otthagyni a rengeteg gombát, beláttam, hogy annyi úgysem kell. Így is tele lett egy 10 literes vödör, egy nagy reklámszatyor, meg egy csíkos szatyor. Az a csíkos, ami még szocialista remekmű volt. Még békebeli...
Ribizli is tele szedte a vödrét. Mondjuk az övébe került moha, meg falevél, meg fűszál is bőven...
Én úgy szeretem szedni a gombát, hogy késsel elmetszem a tönkjét, hogy földet eleve ne tegyek a kosárba, mert rettenetesen bosszantó, ha a gomba lemezei közé pereg. Mivel tényleg rengeteg gomba volt, a látszat ellenére válogatva szedtem. Azokat a fiatal fejeket választottam, amik tiszták, és ha esetleg egy-két falevél, vagy fűszál rájuk tapadt, leszedtem. Így itthon szinte csak nagyjából átnéztem az egészet, és egy pár kósza falevelet kellett kiszedni. Az a pár fűszál meg majd csak megfűszerezi a levest, ami esetleg közte marad...
Majd elfelejtettem, hogy amikor megérkeztünk a barátom udvarára, az első lépések egyikeként két nagy csokor gyapjas tintagomba keresztezte az utamat. A java nagyon fiatal volt, csak néhány nagyobb feketedő szélű volt a sokaságban. megkérdeztem, kell-e nekik... Mivel nemet mondtak, leszedtem ezt is. Illetve ezt szedtem le először.
Visszamentünk Ribizliékhez, és bepakoltunk mindent a kocsiba. Haza indultunk. Itthon kiszedtünk mindent, és nekiálltunk a napi feladatoknak. Az asszony begyújtott a sparheltbe, és főzni kezdett. Éjjel lesz, mire elkészül a körömpörkölt... Elgombásztuk az időt rendesen....
Én közben átválogattam a gombát. Először a tőkegombát borítottam az asztalra, mert ez volt a legtöbb. átnéztem, és kiszedtem egy kis falevelet közüle, meg három öreg fejet. Ez valahogy bele került...
Aztán az őzlábakat is rendbe tettem, ezeket a feleségem holnap kirántja. Nagyon szeretjük, és ezek nem olyan vének, zsenge fiatalok. Van kettő, amit lehet, meg is töltünk holnap. Van a hűtőben egy adag sült nyúlmáj. A nyúl és a gomba nagyon jó barátok...
Végül a tintagombát szedtem elő. Kettő a zacskóban megöregedett, így ezek a komposztra mennek. Nagyon gyorsan romlik ez a fajta gomba. Megmostam, és felszeleteltem. Muszáj volt megmosni, mert egy agyagkupacot tolt maga fölé a csokor, amikor kinőtt, így bevonatos lett.
Két adagra szedtem, úgy zacskóztam be. A tőkegomba 18 zacskónyi lett. Az őzláb két adag. Egy rántani való, egy tölteni való.
A vadalma kb 120 liter, a birs durván 130 kiló lehet, meg a 22 adag gomba. Elment vele a mai nap, de kirándultunk közben egy jót, beszélgettünk egyet, jól éreztük magunkat. És bár a gatyámat megette a bozót, meg elfáradtam, mint a kutya, de szerintem megérte...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése