Birsalmasajt

Már úgy indult a mai nap, hogy bele lehet... na nem mondom inkább.... Megbeszéltük az unokatestvéremmel, hogy kipakolunk egy garázsból. Neki van autója hozzá. A feleségem nagynénjének meg van egy lomos garázsa Kazincbarcikán. Nos, ezt kellett volna kipakolni üresre. A héten már beszéltem telefonon az unokatesóval. Mondta, ok, szombat reggel 6-ra jön. Szívtam a fogam miatta, mert a hétvégén rühellek korán kelni,de nincs mit tenni, ha akkor ér rá, akkor jön. Fel is keltem 5.50-kor. Magamra rántottam a ruhát, lebotorkáltam a sötétben, és kávét kerestem. Szoftverfrissítés céllal. Jobban betölt vele az operációs rendszer... Volt még egy adag tegnapról. Hát betöltöttem azt. Két nagy korttyal lement. Vártam. 6 óra. nem szokott késni... 6.17, még sehol... Felhívtam. Anyukája vette fel.... Aztán adta. Álmos hangon:
- Jövőhetet beszéltük meg....
- Nem, mondtam, 17-18 , egyik a kettő közül, te mondtad, 17...
- Hát akkor mindegy már, tegyük következő hétre.
- Tegyük. - mondtam, nem sok kedvem volt esőben kínlódni...
Hát, aludni már nem fogok visszafeküdni, a koffeintől úgyis csak a bárányokat számolnám, reggel hétig, akkor meg amúgy is kelni kéne...
Na. Szóval megetettem a kovászt, és odatettem a konyha asztalra. Ha már korán kellett kelni, akkor kihasználjuk. Nem hagyjuk parlagon! Kihamuztam a sparheltet, bekészítettem a tűzrevalót. Mire bemelegszik, addigra kész lesz a kenyértészta, gondoltam, és feltettem az indukciós lapra három krumplit főni. Tegnap előtt is ugyanígy csináltam, 2-es álláson, 100 fokra állítva a lapot. Több, mint fél óra alatt készült el szépen. Főztem egy vadi új kávét, majd megisszuk a nejemmel, gondoltam.Aztán kimentem, az esőben megetettem a jószágokat. A malacok nagy része ekkor már tudta, hogy nem kell kikelni az ágyból, mert ez egy ilyen nap... Ki sem jöttek kukoricázni.
Mire bementem, kb 10-15 perc elteltével, a víz odalett a kis fazékból, a krumpli ugyan megfőtt, de egy kicsit le is égett... Az íze szerencsére nem lett olyan. Megnéztem, mit is állítottam a lapon, de teljesen az volt, amire a múltkor. Biztos leitták a manók róla... Na , mindegy... feleresztettem hideg vízzel, hogy meghűljön. Aztán felvittem a kávét, és bekapcsoltam a gépet. Kb 20 perc múlva lementem, és a kovászt pont sikerült nyakon csípni, hogy szökni próbál... Ok, hogy él, de mi a francét nem akart az edényben maradni???
Nem csak az asztalra mászott ki, de a földön kaptam el, és már majdnem bebújt a ricu alá...
Na, itt döntöttem el, hogy szúró, vágó, forgó dolgok közelébe nem megyek ma...
Aztán bedagasztottam a kenyeret, és nagy vigyázva legyalultam az asszonynak egy fej káposztát. De azért a lazább levelek közé benéztem, a két reggeli fiaskó miatt, és még szerencse, hogy ezt tettem. Egy nagyon szép földigilisztát sikerült kihalászni két levél közül. Ok, hogy bio a káposzta, de ott még nem tartunk, hogy gilisztával ízesítsük... Még jó, hogy nem gyalultam bele...
Aztán megnéztem a gombazsákokat. Néhány napja oltottam őket, és bevittem a kazánházba. Jelenleg ott van a legtartósabb meleg. Szépen be is indultak. A fényviszonyok nem a legjobbak, de látni lehet, hogy az oltó gabona szemekből a fonalak elkezdtek belekúszni a forgácsba. Még egy hét szerintem, és a jelenlegi ütemet elnézve szépen átszövi.

Hamarosan készítek egy célszerszámot, és kilyuggatom a zsákokat, hogy levegőt is kapjon, meg a gomba is tudjon hol kijönni. 

Megvágtuk a birsalma sajtot is, amit csináltam. 

Nagyon egyszerű recept. nem szeretem, ha valami túl van bonyolítva. A megpucolt birsalmára annyi vizet öntöttem, ami éppen ellepi, majd odatettem, és puhára főztem.

Aztán amikor készen lett, a levét leöntöttem, és szörp lett belőle, ízesítés után. A puha almát leturmixoltam, és kilónként 20 dkg cukrot tettem hozzá. Eredetileg minden receptben, amit láttam 80 dkg és egy kiló közötti cukormennyiséget írnak, de nekem az rettenetesen édes. ez a sajt így enyhén savanykás, inkább birsalma ízű, mint cukros. Nem sokat csinálunk, mert ha sok van, alig fogy. Ha kevés, akkor hamar odalesz, így nem érdekes, meddig áll el. Amúgy is, ha elég ideig van főzve, és utána jól tudjuk szárítani, olyan, mintha megaszalnánk, és akkor meg minek bele az a rengeteg cukor? 

Szóval állandó kevergetés mellett kell főzni, míg csökken a nedvességtartalma. Amikor kifényesedik, és hólyagosan pukkan, pöffen, akkor kell formába önteni. Én az őzgerinc sütőformát használom ehhez. Kibélelem fóliával, így esélye sincs beleragadni. 

Ebbe kerül a forró birsalmasajt. Nos, én egy kicsit túlfőztem, bevallom töredelmesen. Így igen ronda lett, és majdnem azonnal dermedt. eldolgozni nem bírtam.

Néhány órát így hagytam, míg teljesen kihűlt, majd tálcára borítottam. Pár napot állt a szekrényben. Azért ott, mert esélyes, hogy illegális lakásfoglaló költözött a kamrába, a konyhapulton meg Bodza dézsmálná meg. És hát egyikük után sem akartunk enni...

Na szóval szikkadt egy pár napig, aztán ma megvágtuk. Már nagyon kíváncsi voltam, hogy csak a küllemét rontottam-e el, vagy az ízét is... De szerencsére csak a szemünket kell befogni, amikor esszük. Nagyon ízletes. Most helyet kell keresnem, hogy hová dugjam el, mert a fiam közölte, hogy ez nagyon finom!